Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429

430 TÖRTÉNETI IRODALOM. nem tudunk tudományosan s mégis érdekesen, mindenki, nemcsak a szaktudósok számára élvezhetően írni és másodszor nem vagyunk képesek — vagy talán helyesebben nem igyekezünk — történetírásunkban rendszert teremteni, fejlődésének biztos, határozott irányokat adni. Nem hiszem, hogy nemzeti hibánk volna, de bizonyos, hogy jelenleg nem dicsekedhetünk sem a franczia, sem a német történeti iskolák előnyeivel ; sem a homályt nem tűrő, világos és logikus franczia szellemmel, sem a mélyreható, rendszeresen, lépésről-lépésre előrehaladó német gondolkozással. Csak egy pár példát hozok fel : még mindig várjuk a modern történetírás színvonalán álló, igazán népszerű, magyar történelmi kézikönyv megjelenését ; még mindig várjuk a magyar történetírás történelmének megírását s még mindig várjuk — mit talán először kellett volna említeni — hazai történelmünk legrégibb forrásainak kritikai kiadását a Monumenta Grermaniae szellemében. Szégyennel kell bevallanunk, hogy még eddig a leghasználhatóbb, ha nem is a legnépszerűbb magyar történelmi kézikönyvet a franczia Sayous írta; az egyetlen kísérlet történetírásunk történetének megírására a német Fleglertől eredett s megérhetjük még azt, hogy régi krónikáink közös forrását : a nemzeti krónikát egy német tudós fogja reconstruálni. Reményijük, hogy az ezeréves ünnepély közeledése által előidézett lelkesedés e téren is jó gyümölcsöket fog teremni s azon ingadozások, melyek között történetírásunkat épen napjainkban látjuk, a helyes út megtalálásával végződnek. Hiszen a bajok, melyekre az előbb rámutattunk, épen nem orvosolhatlanok s a hiányok pótlására mindkét irányban sokat tehetünk. Méltán dicsekszünk ezeréves állami multunkkal, de ne szégyeljük bevallani, hogy a tudományok terén még mindig fiatal nemzet vagyunk és sokat tanulhatunk s kell is még tanulnunk nyugoti szomszédainktól. Mint politikai és nemzetgazdasági tekintetben, úgy a tudományos életben sem zárkózhatunk el — mint nem zárkózhattunk el eddig sem — a nyugatról jövő áramlatok elől, hanem igyekeznünk kell azokat saját érdekeink szerint irányítani, nemzeti fejlődésünk javára felhasználni. Bármily erős is nálunk napjainkban az áramlat csaknem minden téren a német szellem ellen, helyesebben annak szintén meglevő árnyoldalai ellen s bár az is kétségtelen, hogy az idegen intézmény és a mi ezzel együtt jár, az idegen szellem a legtöbb esetben károsan hat a nemzeti szellem természetes fejlődésére, mégsem szabad szemet hunyni az előtt, mi a német nemzetet a tudományok minden ágában, így a történetírás terén is oly fényes eredményekre juttatta. Mert kétségtelen, hogy az a nagymérvű és bámulatos tevékenység, melylyel a német történetírók nemzetök múltjának épületét las-