Századok – 1893

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A dömösi conflictus V. Miklós pápa és Hunyadi János között 385

V. MIKI.ÓS PÁPA ÉS HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓ KÖZÖTT. 395 Az országtanács tagjai —- mint magok irják — szintén »barátságos módon« kérték föl, hogy mondjon le igényeiről, mivel ezekkel »az ország szabadságait« sérti.1

) Mindez hatástalanúl hangzott el. Bálint atya az ő vetélytársát, a pápától nyert fölhatalmazás alapján, egyházi átokkal sújtotta ; abban a reményben, hogy így őt lemondásra készteti. De eljárása közfelháborodást idézett föl. Az országtanács, abban a hitben, hogy őt a magyarországi pálosok sugalmazták, a budai zárda elöljáróit maga elé idézvén, »a királyi jogok és az ország szabadságai megsértéseért« keményen megrótta. Mindazáltal azok azzal igazolták magokat, hogy tudtok nélkül eszközölte ki Bálint atya az adományt.2

) Még nagyobb zivatart támasztott ezen ügy az 1450. junius elején tartott pesti országgyűlésen. Maga Hunyadi János kiemeli, hogy »a rendek azzal a szenvedélyességgel tárgyalták, amire ily esetben népünk rendszerint elragadtatja magát«.8

) Többen Bálint atyának az országból kiutasítását követelték.7

) Mások a kormányzó ellen fordultak, azzal vádolván őt, hogy »a haza szabadságainak, jogainak és szokásainak« védelmében nem fejtette ki a kellő erélyt. Ezeknek megoltalmazását most magok vették át. A pápához levelet intéztek. Felkérik, ne engedje, hogy »a királyi korona jogai, melyek már is megvetés tárgyává lettek, gúny czélpontját képezzék«. Határozottan kinyilatkoztatják, hogy »a királyi kegyúri jogot, vagyis a rendelkezés és adományozás jogát az ország összes javadalmai tekintetében, s az erről intézkedő törvényt, mely ember-emlékezetet meghaladó időtől fogva érvényben van« jövőre is föntartják; miért is a dömösi prépostságot készebbek »az ellenségnek mint ilyen jóbarátnak megnyitni.« » Ha tehát szentséged — így szólnak — birni óhajtja Magyarország hódolatát, ne csorbítsa szabadságát!«4) ') Az ország rendei egy évvel utóbb irják : »Habuerat familiare super his responsum. Rogatus preterea fuerat, ne hanc turbande libertatis nostre speciem obversari amplius ante oculos sineret.« -) Hunyadi 1450. junius 16-ikán római követének irja : »Magna fuere verba superinde in proxima generali congregatione, eo modo, vei (ut apertius dicam) furore qua genti nostre in talibus non placitis rebus uti soli tum est.« 3) Az egykorú Ivanics zágrábi kanonok jegyzete a fentebbi levélhez. *) Az 1450. junius 12-ikén kelt irat Schwandtnernél II. 77.