Századok – 1893

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A dömösi conflictus V. Miklós pápa és Hunyadi János között 385

394 A DÖMÖSI CONFLICTUS nyert jogainak érvényesítésével másfél esztendeig késett. Arra csak az 1449-ik év tavaszán szánta el magát, mikor mint V. Miklós pápa követe Magyarországba küldetett. Fontos politikai megbízásokkal jött. Egyebek között hivatva volt az ország rendei között az egyetértést megszilárdítani ; továbbá a törökök ellen a szent-szék segítségét ajánlani föl, de egyszersmind a támadó hadjárat megindításának elhalasztását, míg arra az alkalmas időpont elérkezik, kieszközölni.1

) Ezen alkalommal a pápa »Magyarország összes főpapjaihoz és főrendeihez« iratot intézett, melyben tudomásukra hozza, hogy a dömösi monostort pálos-perjelséggé alakítván át, ezt Bálint atyának adományozta, kit ama javadalom birtokában »mindennemű támadók ellen« meg fog oltalmazni. Ennek következtében felhívja őket, hogy a dömösi egyházat és birtokait »a bitorlók kiküszöbölése után« Bálint atyának adják át s őt, az apostoli szék iránt tartozó hódolatból, pártfogásukban részeltessék.2) így tehát a küzdelemre kellően fölfegyverkezve jött Bálint atya Magyarországba. Személyét különben köztisztelet környezte, mert sokszor tett volt jó szolgálatokat hazájának az örök városban. A legelőkelőbb férfiak, köztük a kormányzó és aváradi püspök barátságukkal tüntették ki őt.3

) Tehát mindenütt szives fogadtatásra talált. De amikor igényeivel a dömösi prépostságra előállott, — a kormányzó, bár a leggyengédebb formát választva, határozottan kijelentette, hogy azokat Bothos Istvánnak kineveztetése után tekintetbe nem veheti.4) >) Az 1449. ápril 22-ikén kelt pápai ajánlólevél csak általánosságban említi, hogy »pro certis negotiis« küldetett, (A Vatikáni regestákban. Vol. 409. f. 31. t.) Küldetése czélját Hunyadi Jánosnak 1449. junius 24-ikén a pápához irt levele ismerteti meg velünk. (Schwandtnernél II. 61.) 2) Az 1449. ápril 20-ikán kelt pápai irat Theinernél II. 252. — Ez az eg3*etlen, amit Theiner a dömösi ügyre vonatkozó pápai iratokból közzétett. :i

) Hunyadi János 1450. junius 16-ikán római követéhez irt levelében említi : »Libentius persone illi, que nobis cara est, favorem opportunum detulissemus.«' Ugyanakkor Bálint atyát biztosítja ; *dilectionem nostram erga sepemansuram ; restât ut et nos eque diligas.« Vitéz 1449. október 20-ikán a pápához irt levelében mint bizalmas emberéről szól felőle. (Schwandtnernél II. 75—88.) ') Hunyadi 1450. junius 16-ikán említi, hogy egy év előtt kelleténél szelídebben bánt vele.