Századok – 1893

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A dömösi conflictus V. Miklós pápa és Hunyadi János között 385

V. MIKI.ÓS PÁPA ÉS HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓ KÖZÖTT. 387 lapokon örökítette meg, melyeknél szebbeket Montalembert tollától sem bírunk.1

) Zsigmond király elhatározá, hogy a szerzetet Magyarországba meghívja. Befogadására a legalkalmasabb helynek Dömöst tartotta, minthogy a magány előnyeivel az ország fővárosához és a primás székhelyéhez való közelséget egyesíté. Bómában időzése alatt kikérte és megnyerte IV. Eugén pápától a felhatalmazást arra, hogy a dömösi prépostságot az olajfákhegyi szerzetnek átadhassa; azon kötelességgel, hogy amennyiben az átadást prépostjának, Sennberg Seifriednek életében kívánná foganatosítani, azt önkénytes lemondásra bírja.2

) A szerzet is késznek nyilatkozott követni a hatalmas császár meghívását, mely első ízben nyújtott alkalmat, hogy működése körét Olaszország határain túlterjeszsze. És mikor Sennberg prépost (kétségkívül, előkelőbb javadalommal kárpótoltatván) a javadalomról lemondott, a prépostság átalakítására s átadására megtörténtek a szükséges intézkedések. A rendfőnök egyelőre csekély számú (három-négy) szerzetest küldött Dömösre ; de az új monostor első apátjává a rend egyik legkiválóbb tagját, a vercellei származású Filipponi Bernardin atyát szemelte ki. Ez Magyarországon csakhamar köztiszteletet vívott ki magának, erényeivel és buzgóságával. Szentnek hírében állott, és 1441-ben bekövetkezett halála után magyar zarándokok kegyelettel látogatták a dömösi sírját, majd égi közbenjárásáért folyamodtak, és csodás gyógyulásokról kezdettek beszélni. Szerzete pedig díszei és szentjei közé sorolja.3) ') Paul Bourget, Sensations d' Italie. (Paris. 1891.) 54—56. 2) Zsigmond királynak a pápához intézett és 1433. julius 21-ikén elintézett előterjesztése így hangzik : iCupiens dominus imperátor .... ex cordis desiderio in ecclesia b. Margarethe virginis ville Demesiensis eis Danubium, que scilicet ecclesia prepositum secularem tantummodo sine collegio canonicorum habet, monachos de Monteoliveto nominates . . . . locare, supplicat .... sibi dari facultatem, quod translato dicto preposito in aliam ecclesiam, prefatos fratres Montisoliveti . . . locare ac statuere possit ad cultum dei in evum ibidem permansuros.« A pápai resolutio : »Concessum eo (preposito) cedente vel decedente.« (Eegesta Supplicationum Eugenii IV. Annus III. Liber IV. 194. t.) A vatikáni levéltárban. 8) A fentebb idézett két munka bővebben szól róla. Egy harmadik : »L' Oliveto illustrates Fondi Bonaventurától, (Yelencze, 1084.) Filipponi 25*