Századok – 1893
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A dömösi conflictus V. Miklós pápa és Hunyadi János között 385
388 A DÖMÖSI CONFLICTUS Utódai Antal és Miklós apátok (1441 — 1445.) nem dicsekedtek ilyen tekintélylyel, és nem voltak képesek monostoruktól, ama zavarteljes időkben, elhárítani a bírvágyó szomszédok támadásait, melyeknek egymás után áldozatul estek birtokai. Megkísértették ugyan a törvény oltalmát venni igénybe, majd fegyveres kézzel is ellentállottak az erőszaknak ; de a perek, villongások és küzdelmek elkeserítették a békeszerető szerzeteseket, kik különben sem tudtak megbarátkozni az éghajlat zordonságaival. Mikor tehát a várnai catastrophât követő trónüresedés idején a nyugalom és jogbiztonság visszatérésének reményét is elvesztették, arra határozták el magokat, hogy Magyarországból távoznak. Az 1445-ik év folyamán Olaszországba tértek vissza. Es a rend főnöke IV. Eugén pápának bemutatta lemondását a dömösi apátságról.1) A dömösi prépostság azon javadalmakhoz tartozott voltr amelyeknek adományozását a pápák magoknak szokták volt föntartani. Emellett külön rendelkezések voltak érvényben,, melyek a pápáknak tartották fönn ama javadalmakat, amelyek a nékik benyújtott lemondás útján üresedtek még. Ilyen eset forgott fönn a dömösi apátság tekintetében.2 ) És nem hiányzott az, ki a pápát arra késztette, hogy ezen fönntartás alapján jogát gyakorolja. Egy magyar pálos tartózkodott ekkor Rómában, Bálint atya, Kapusi Lőrincznek fia, ki 1439 nyarán szent Péter bazilikájában pápai gyóntató lett és rendjétől a főügyviselő (procurator generalis) teendőivel bízatott meg. Tehetsége, ügyessége és erélye tekintélyes állást biztosított részére a pápai udvarnálT és kétségkívül az ő közbenjárásának tulajdonítandó IV. Eugén pápa azon intézkedése, mely szerint elfogadván az olajfákhegyi életrajzát ily czím alatt közli : »Vita del beato Bernardo da Vercella funda.tore della congregatione Olivetana in Ungheria.« Mikor e sorok írója a szerzet római rendházát meglátogatta, alkalma volt meggyőződhetni, hogy a kegyelet Filipponi emléke iránt a századok folyamán nem csökkent. ') A rend történetírói csak az éghajlat zordonságát, és Dömös távolfekvését az olasz monostoroktól tűntetik föl a szerzetesek távozásának oka gyanánt. A perekről és villongásokról IV. Eirgén pápának 1446. aug. 1-én kelt (alább idézendő) bullája szól. ') V. ö. az 139!. julius 3-ikán kelt pápai bullát: Vatikáni Magyarországi Okirattár. I. sorozat. III. kötet. 162.
