Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Thim József ismertetése az újabb szerb irodalomról - 355

356 TÖRTÉNETI IRODALOM,8 356 »oppidum abolitumnak« nevezi. — Egy ízben a szerb letopiszek (évkönyvek) is említik; 1457-ben t. i. Lázár knie foglalta el, a mikor Szilágyin bosszút akart állani. (Dr. Thim, A szerb, története II. 73. 1.) Ezek után Ruvarac felveti a kérdést, váljon mily kiváltságokat birtak tebát a szerbek, a melyekre oly gyakran történik hivatkozás?! — 1438-ig a keveiek birtak ugyan kiváltságokat, de mint polgárok, tekintet nélkül a vallás és nemzetiségre. Az 1440—1537. évig terjedő oklevelekben pedig semmiféle szerbeknek adott nemzeti, politikai vagy vallási kiváltságokról szó sincs, hanem élvezték a ráczkevei szerbek Kévén bírt jogaikat, s 1464-ben Mátyás megengedte, hogy »száraz fát is szedhetnek, melyet a szél letördel, de csakis tüzelésre, s melyet kocsin, lovon, számáron hazaszállíthatnak.« — Ruvarac tehát kimutatja, hogy a szerbek által hangoztatott híres »előjogok és kiváltságok« csakis bizonyos kereskedelmi és anyagi kérdésekre szorítkoznak, s a ki itt politikai előjogokat keres, keresse — mint mondja — »a holdvilágban«. A kevei privilégiumoknál ránk nézve sokkal fontosabb a szerbek bevándorlásának kérdése, s hogy ez mikor történt, ki alatt, mennyien voltak stb. Gyukics Avram (jelenleg Prágában alezredes) a Jávor 1891. évfolyamában vetette fel ezen kérdést s megoldatlannak tartotta. Czikkében felsorolja az uralkodó nézeteket, melyek az 1690—94. évekre teszik a nagy bevándorlást, s majd azt írják, hogy egyszerre történt, majd hogy több éven át tartott, mint Szalay is hitte. Nem czélom Gyukics érveléseit híven közleni, elég az hozzá, hogy eldöntetlennek mondja a kérdést minden irányban. Több évi tanulmányaim alatt a szerbek bevándorlására különös figyelemmel voltam. Jelenleg a szerbek ujabb történetével foglalkozom, s a régibbre nézve nem fejeztem be még kutatásaimat. De már is mondhatom, hogy Magyarország szerb lakosainak egy része autochton, egy része elszórtan bevándorlott, s a legnagyobb része az 1690. évben bemenekült. Autochton lakosok lehetnek a Szerémségben a Száva mentén levő szerb telepek. Szerémség északi részén a helységnevek magyar eredetűek, de a déli részen szerbek. Valamikor a frank birodalom határa is a Fruska-Goránál végződött. Szent-István király alatt ezen déli részeken sürün említtetnek a szerbek. A XIII. században pedig Dragutin István király Szerbiát testvérének adván, a Szerémségbe vonult és 1281—1316-ig a szerémi király nevet viselte. Dabrac és Beográd voltak székhelyei. (Dr. Thim, A szerb. tört. I. 70. 1.) A szórványos bevándorlásra a XVII. századig menő okmányokban elég bizonyíték van.