Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Wertheimer; Eduard: Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz. Ism. M. S. 307

KULTI RTÖRTKNETI JELENTŐSÉGE. 325 szintén egy helynévből győződhetünk meg legbiztosabban. A mai hevesmegyei Szűke pusztát is eredetileg Szőnek hívták.1

) De ha azt látjuk, hogy szószedetünk a tarkát is: tar, (678) a szürkét is: szűr (685) alakjában ismeri, lehetetlen ebben színeinI: keletkezésének törvényét is meg nem sejtenünk. Úgy látszik, túlnyomó részük (szür-ke, szösz-ke, sző-ke, feke-te, vagyis : fete-ke, tar-ka, sár-ga) a kicsinyítő ke és ka képzővel van alkotva, s a törzsszó eredetileg bizonyosan valami színes tárgyat jelentett, a mi példáúl a szösz, szűr, tar, sár szavakban már így is szembe tűnik. 961. varius = üti low. Ezt egy 1350. évi2) adattal »poledrum equacialem isthy coloris« szerzem meg. 983. antena — kantrenf/«, hibás olvasás: kantrenog helyett, tehát kétségtelen, hogy itt a »Nyelvtört. Szótár«-ból (I. 24.) is ismert kantáragygyal van dolgunk. 986. subliga = heg me/7ziw : olvasási hiba heg meüziw, tehát heg menuziw azaz hegymenőszíj helyett. 988. tenatunm = poch — pecten equi helyett inkább pocha-1 kell olvasni, mert a »pecten equi« előtt nem mint Finálv hiszi, az »id est«-et jelző —r- jegy, hanem két vessző jj következik, ami tudvalevőleg közbeszúrást jelent. Ugyanilyen két vesszőnek kellett tehát lennie a tenatuum után is, jeléül annak, hogy a »pecten equi«-nek utánna kell következnie. Mindkét latin név homályos értelmét tisztába hozza az a szó, melyből a magyar pocha veszi eredetét, t. i. a cseh és lengyel pochwa, mely a Mencikféle cseh szószedet szerint is 3) postela-t, vagy postilena-t, azaz farmatringot (far + motring) jelent, ellentétben az antilena-val : a kantáragygyal. A tizenhatodik csoportban, mely a barmokról szól: 1017. coagulum — thar. Szláv eredetű, mert minden szláv nyelvben 4

) az aludttejnek tvarog, vagy tvaroh a neve. ilyen szarvat kell értenünk. Példáúl 1251-ben Barsmegyében is (Knauz i. m. I. 389) volt egy ilyen Promontorium, a mely révével együtt Machkazormt) nevet viselt s azt később már világosan Machkaztme-nak azaz szarvnak írják, de Knauz (Agaram melletti Sz. Benedeki Apáts. Tört. I. 163. 164 1.) mindkét esetben helytelenül hol Macskásormá-nak hol Macskazaró-nak olvassa. ') Dr. Csánki D., Magyarország Tört. Földrajza. I. 7 2 1. — Egyátalán nyelvészeinknek — kik okleveleink nyelvkincsét illetőleg eddig jóformán csak Czínár indexére és Jerneyre, tehát alapjában a hibáktól hemzsegő Fejér »Codex Díplúmatieus«-ára szorultak — nem lehet eléggé ajánlanunk e munkát, a mely mivel teljesen eredeti kutatásokon alapszik, helyneveinknek nemcsak legteljesebb, de a leghitelesebb gyűjteményét is képezi. Ezek a helynevek nemcsak szókincsünket gyarapítják, de mivel Csánkinál az összes változatokat is megtaláljuk, hangtanunk törvényeihez ennél régibb, bővebb, biztosabb anyagra seholsem találunk. 2) Anjoukori Okmtár V. 357 1. a) Mencik i. m. 78 1. 54. sor, és Miklosich i. m. 91 1. (ehva-) 4) Miklosich i. m. 366. 1.