Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Gregorovius: Römische Tagebücher. Ism. BV. 149

152 TÖ RTÉNETI 1RODALOM. gazdag, hanem felbukkan bennük a legtöbb nevezetesebb idegei* alakja is, ki egy századnegyed folyamában Rómában megfordult. Gregorovius az előkelő salonokban majdnem minden nevesebb tudóssal, íróval, müvészszel érintkezett, ki Rómát látogatta. Ampere-tői s Corleniustól kezdve Mommsenig s Liszt Ferenczig. Az 50-es évek elejének egy kedves alakja Ampere, a »Histoire romaine à Rome« szerzője, ki örökös szivarcsutakjával szájában, jegyzőkönyvvel s irónnal fölfegyverkezve járt keresztül-kasul Róma utczáin, hogy röptében foghassa el a gondolatot, benyomást. A művészi hajlamú Gregorovius rendesen minden egyéniséget méltányol s tárgyilagosan itél meg. Azonkívül a finom szellemű világfi tartózkodása látszik meg megjegyzésein. Csak Mommsen iránt nyilatkozik meg egyszer ellenszenve. Úgy látszik, Mommsen nem becsülte meg eléggé Gregorovius értékét. »Mommsen itt tartózkodik Rómában — írja Gregorovius 1873-ban. Csak véletlenül találkoztam vele egy ebédnél. Kétségtelen, hogy, mint Wagner Richárd, nagyzási hóbortban szenved. A cathedra tudósai nem vesznek komolyan, mert szabad tevékenységgel alkotok, hivatalt nem vállalok sőt — liorribile dictu — némi költői tehetséggel is birok.« A magyarok közül hármat említ Gregorovius : Pulszkyt, kivel Firenzében ösmerkedett meg, Liszt Ferenczet s Haynald Lajost. Liszttel 1862-ben találkozott először. »Feltűnő, démoni jelenség. Magas, szikár, hosszú, szürke fürtű. S. asszony azt mondja, hogy kiégett, még csak falai állanak, melyeken belül egy kísérteties lángocska csapong ide-oda.« »A weimari berezegnél ebéden voltam Liszttel írja 1866-ban. Liszt nagyon szeretetre méltó volt ; közeledni akart hozzám s a. távozásnál azt mondá, reményli, hogy bizalmat érzek majd hozzá. Ez nehéz lesz, mert alig vannak érintkezési pontjaink. Nagyon megöregedett; elevensége azonban még mindig elragadó.Tolstoj. grófné azt beszélte nekem tegnap, hogy egy itt tartózkodó amerikai nő egy szék burkát, melyen Liszt ült, rámába foglaltatta s szobájába kifüggesztette; s ezt elmondotta Lisztnek is, ki eleinte haragudni látszott, később azonban megkérdezte, hogy igaz-e? Nagyon megbecsülni való, ha ilyen férfi aztán az embereket meg nem veti.« Haynalddal a vatikáni zsinat alkalmával ismerkedett meg Gregorovius. »Strossmayer és Haynald a zsinat legjobb szónokai s tüske a kúria szemében. Haynald élénk világfi ; Strossmayer nyugodt s szilárd ; szemében a szlávok ravaszsága. Alapjában egyik is, másik is csupa becsvágy és hiúság. »Haynald elvesztettebátorságát — írja 1870. jun. 19-én. Azt hiszi, hogy az ellenzék 60 szavazatra olvad le. Mosolyogtam, mert még ez a szám nagy. Az ellenzéken nem is mernek arról szólani, mi történjék a dogma kikirdetése után, mert attól tartanak, hogy e kérdés-