Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Gregorovius: Römische Tagebücher. Ism. BV. 149

153 TÖ RTÉNETI 1RODALOM. mint a bomba szétrobbantaná az összetartást. Természetes, mert nem marad meg kettő, három sem, ki becses személyét koczkáztatná.« Haynald egyszer fölindulásában azt mondta G regoroviusnak. »Leteszem püspöki méltóságomat, nyakamba veszem botanizáló táskámat s újra természetvizsgáló leszek.« Majd megvárjuk, jegyzi meg Gregorovius. »Haynald Magyarország leggazdagabb főpapja, a nagy szabású élethez, hódolathoz, tisztelethez szokott. Szép, szelid, finom beszédű ember, van benne valami érzéki melegség, mely vonzóvá teszi.« A zsinat évei alatt, — s egyáltalán az olasz háborúk mozgalmas idejéből is — eleven képét adja Gregorovius a római lakosság hangulatának. Megjegyzéseit egy jellemző mozaikba lehetne összerakni. Majdnem napról-napra követnünk lehet a római nép magatartását 1859-ben majd Garibaldi kalandjai közben, s a zsinat ideje alatt s után. Italia farà da se — valóban nagyon illik a rómaiak akkori magatartására. Négyötezeren ugyan kiszöktek a városból, hogy részt vegyenek hazájuk harczaiban: egyébként a rómaiak puszta csendes demonstrálással, kivilágításokkal, tömeges ide oda sétálgatással várták a »napok betelését«. Tüntetések a pápa javára változtak az ellenkező irányuakkal, közben egy pár bomba robbant fel, vagy néhány gyilkosság történt. S a tömegek e mozgó alapján feltűnnek a naplóban Napoléon s IX. Pius silhouettjei, sok diplomata alakja, trónjuk vesztett fejedelmek képei, a kik itt Rómában ép úgy összegyűltek, mint a hogy Voltaire Candidja találta őket a velenczei trattoriában. 1866-ban a részvétet keltő Sarolta, Miksa császár neje is megjelent. »Megtébolyodott — írja Gregorovius — folyton sürgeti a pápát, hogy adjon neki a Vatikánban lakást. Mult kedden (okt. 17-én írja) nem akarta elhagyni a pápa szobáit; lü-től 12-ig nála maradt s délután újra eljött s az Ave Máriáig nem távozott. A pápa zavarban volt. A császárné folyton azt kérdezte tőle, használ-é ő is ellenmérgeket. »A rózsafüzért s az imádságot« felelte neki a pápa. Majd azt kérdezte tőle, övé-e az asztalon levő serleg s elveheti-é- Magához dugta s később azzal merített vizet a kútból a Pétertéren. Aztán a Fontana Trevihez ment s onnan merített. Körüljárta a Marc Aurel oszlopát s sebtében az ott álló limonaronál ivott hűsítőt. Kilenczkor este újra a Vatikánba hajtatott s ott akart aludni. Egy szobát kellett számára berendezni, de nem feküdt le. A pápa nagyon izgatott; s havaiami sétakocsizásból megtér, mindig aggódva kérdezi, itt-é a császárné. Egyszer felkiáltott: »tutto ci viene a noi ; ci man cava allora, che una donna s' impazzisse al Vaticano stb.« I)e nem csak a szerencsétlen asszony, saját római alatt-