Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Gregorovius: Römische Tagebücher. Ism. BV. 149

150 TÖ RTÉNETI 1RODALOM. elmesélte neki, hogy három hétig Rómában tartózkodott, nem tudta eléggé bámulni, körüljárta s elfutott atyjához, hogy neki a rendkivűli dolgot elmondja. A római történet mellett már gyermekkorában csábította a középkor is. Szülőhelye, Neidenburg, keleti Poroszországban, puszta vidéken feküdt, melynek egyhangúságát egy-egy sekély tó s fenyves erdők szakíták meg. Hanem ott emelkedett a német lovagrend hajdan leghatalmasabb várának romladéka is. Ezt helyreállították ; ide költözött Gregorovius atyja, ki törvényszéki bíró volt, s itt töltötte történetírónk is gyermekéveit. A várat csak e család lakta ; s a nagy termek, folyosók, a földalatti boltozatok s üregek s a távolba tekintő toronyablakok az ifjú Gregorovius képzelmét erősen foglalkoztatták. Maga mondotta nem egyszer, hogy nem írta volna meg soha »Róma történetét a középkorban«, ha fiatalságát nem a német lovagrendnek elhagyott kastélyában tölti. Költői képzelmű ifjúnál az ily első benyomások hatása kiszámíthatatlan. 1852-ben — harminczegy éves korában — jött Gregorovius Rómába s kevés félbeszakítással 1874-ig, nagy műve befejezéséig — ott tartózkodott. Második hazája lett. Ez időközből valók római naplójegyzetei, melyeket most barátja, Althaus, közzétett. E naplójegyzetek nem voltak kezdettől kiadásra szánva. Rövid megjegyzések a nap eseményeiről, az író tevékenységéről, ösmerőseiről. Csak elvétve találunk itt-ott gyöngéd utalást az iró subjectiv érzelmeire. Egyébiránt rövid, minden pipere s csinosítás gondolata nélkül papírra vetett ítéletek emberekről, emlékezések kirándulásokról, a város állapotáról, a szemei előtt lefolyó történeti eseményekről : disjecti membra poetae. De ha a huszonkét év följegyzéseit egymásután olvassuk, a, kaleidoskopikus részletek mégis egy szép egészet mutatnak. És pedig két irányban. A Gregorovius naplója hűen tükrözi a pápai Róma utolsó éveit. A megjegyzések, melyeket olvasunk, mindmegannyi pillanatnyi felvétel arról a hatásról, melyet a világtörténet eseményei 1859 — 1872-ig Róma népére s a Vatikánra gyakoroltak. Gregorovius a legelőbbkelő körökben megfordult s gyakran az intéző férfiakkal is érintkezett. S Róma lakói közt alig volt «mber, ki a pápai Róma vonaglását annyi történetírói részvéttel s pártatlansággal tekinthette volna, mint ő. Egy másik kapcsa följegyzéseinek pedig az a munka, melynek életét szentelte : Róma középkori története. Megtudjuk a pillanatot, melyben az örök városban a munka eszméje megfogamzott; kötetről kötetre kisérjük fejlődését ; láthatjuk, mennyire azonosítja Gregorovius élete czélját a művel s észrevesszük, hogy az csak ott, a régi város romjai között készülhetett el. A római levegő egyébként is üdvös volt Gregorovius szellemére. Leveti a protestánsnak előíté-