Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Békefi Remig: A zirczi; pilisi; pásztói és szentgothárdi cist. apátságok története. II. kötet. Ism. Pór Antal 146

162 TÖ RTÉNETI 1RODALOM. birtokában, melyek saját bemondások szerint évenkiut biztosan 1580 magyar forintot jövedelmeztek, ami az időben jóformán tízszer annyi értéket, tehát tekintélyes sommácskát képviselt. Ezen idő alatt mindössze nyoloz magyar származású tagot vettek föl soraikba, míg képviselőik, magyar jószágaik kormányzói, merő osztrákok valának. Nem érdemes ezek neveit is fölsorolni, jóllehet szerző azokat, tisztéhez képest nagy gonddal állította egybe. És azonnal megindult az osztrák egységesítő szellem is, melyet megismerünk azon tényben, hogy a magyar, ausztriai és stájer czisterczi apátságok visitatora és vicarius généralisa a lilienfeldi apát volt. Ugyancsak ezen törekvés ölt testet azon határozatban, mely bizonyára az osztrák apátságok befolyása alatt — Czistercziumban oly alakban lát napvilágot, hogy az említett apátságokban, a lilienfeldi apát vicariusi hivatalának befejeződése után, a heiligenkreutzi apát gyakorolja a visitatori és vicariatusi jogokat. Ezen rendelet tényleg életbe is lépett, A szentkereszti apát 1747. január 11-én közli a pilisi morva apáttal, hogy visitatori és vicarius generalisi működését megkezdette. Szerző nagy gonddal és azon gyöngéd hűséggel, melyet hivatásához képest maga elé tűzött, iparkodik kimutatni azon (papirosra jegyzett és többnyire ott száradt) igyekezetet, melyet az osztrák apátok föltűntettek. Elismerjük szívesen, hogy »kedves gondolatjok volt a pilisi apátság régi birtokainak visszaszerzése és a kezeiken levőknek biztosítása«. De áldás nem volt igyekezetökön. Hetvenkét éves működésök eredménye summa summarum : hogy a magyar egyház jövedelmeit elnyelték, mint a Sahara a permetező eső gyöngyeit anélkül, hogy egy zöld fűszálat teremne. Tolakodtak hazánkba és egyházunkba más idegenek is: érsekek, püspökök, minden rangú és rendű világi papok és szerzetesek, hogy a magyar kath. papságnak magokat követendő mintákul praesentálják (no meg közben-közben egy kissé germanizáljanak) ; hanem a facit többnyire az volt, hogy megszedve magokat pénzzel, kincscsel, gonosz zavart idéztek elő, átkozott izgágát hagytak hátra és veszett hírét költötték a jó magyar népnek, melynél józanabbat és buzgóbbat isten kegyelméből nem ismer a föld kereksége. De a rúd rájárt a wellehrádi apátságra is. II. József császár 1784. jul. 16-án aláírta eltörlését. Mennyire szerették e külföldieket nálunk, ekkor tűnt ki leginkább. Nem akadt ember, aki szívességből néhány órányira, Pozsonyba szállította volna őket ; ha nem visznek magokkal egy kis kenyeret s egy ital bort, betevő falat nélkül maradnak. Keserűen idézik az elcsépelt mondást : Donee eris felix etc. ; pedig nem ezt, hanem azt az igazságot kellett volna eszökben tartaniok : Ne tolakodjál a mások örökébe !