Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: János küküllei főesperes - II. bef. közl. 97

102 JÁNOS, KÜKÜLIíEI FÖESPERES, a belügyekre, milyenek : a zsidók kitiltása az országból ; Remete sz. Pál ereklyéinek áthozatala Yelenczéből ; a nosztrai és lövöldi kolostorok, nemkülönben az aacheni és czelli kápolnák építése, alapítása ; a kunok, bogomilek és más szlávok megtérítése ; Bogdán vajda secessiója ; az országot ért elemi csapások ; az udvarnokok nemesítése (XL —LI. fej.), tér át. Következnek elég részletesen, évjelölés nélkül mégis, Lajos király családi viszonyai : kik voltak feleségei, leányai s ezek férjei. Mintegy záradékul magasztalja a békét, melyet az ország a nagy király uralkodása alatt élvezett ; magasztalja vallásos lelkületét ; pontosan meghatározza halála és temetése napját, uralkodása tartamát, leírja külső megjelenését, s ezzel bevégzi érdemes művét. A budai és dubniczi krónikák itt sem igen térnek el a részletekben a Turóczy krónikája szövegétől ; csak a legvégén, Lajos király uralkodása idejét jegyzik föl tévesen, a külső megjelenéséről szóló alig két sort pedig elhagyják. * Lássuk immár Küküllei János kútfőit. Minthogy maga említi, hogy némelyeket közvetlen tapasztalatából, másokat szavahihető emberek elbeszélése után jegyzett föl, kérdés támad : műve mely részei honnat keletkeztek ? Hogy szerzőnk a Lajos király koronázásánál jelen volt, tehát az I. fejezetet, melyben reflexiók is vannak, szemlélet után írta, valószinűnek vehetjük, annál inkább, minthogy a jelen volt főpapokat és főurakat (a budai és dubniczi krónika) felsorolja. Nem szükségkép áll ugyanez a Turóczy-féle II. és III. rövid fejezetekben foglaltakra nézve, noha lehet, hogy az akkori János deák Erdélybe is elkisérte a királyi udvart. A negyedik fejezet, melynek Turóczyban ez a teljes czíme : De peregrinatione regine Elizabeth, matrix Ludovici regis ; et de rebus per ipsum tum in curia romana, tum in Apulia gestis, Küküllei János művének valamint legterjedelmesebb fejezete, úgy legsikerültebb szakasza. A szemlélő körülményességével írja le a királyné útját. Aki e szép fejezetet elolvassa, lehetetlen, hogy a meggyőződésre ne jusson, miszerint János deák egyik kísérője