Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Jedlicska Pál: Kiskárpáti Emlékek. II. kötet. 77

TÖRTÉNETI IRODALOM. 77 Jagosicli Péter veszprémi főkapitány nyeri meg a hódoltsági jogokat, maga a vár és a tulajdonképcni Szekcsö azonban Csernovich Arzén görög nem egyesült érseknek adományoztatott, 1727-től fogva pedig a Basán családé lett s az birja ma is. A második részben vagyis a részletes tárgyalásban, szerző először is Szekcsö hitéletét tárgyalja, első sorban a katholikus egyház történetét, kimerítvén erre vonatkozólag a rendelkezésére álló adatokat. Az elég gazdag első lelkész Horvátovich Ferencz volt 17 20 1722-ig s tőle kezdve 18 plébánusa volt Szekcsőnek. A görög nem egyesültek is már elég régen, még a török alatt lakói voltak Szekcsőnek és ép érsekük nyerte adományban Szekcsőt. 1721-ben egy püspökük is lakott ott a ráczoknak. Protestáns kevés van, az is csak 1810 óta, valamint izraelita is. Szekcső népesedéséről s az iskolázásról külön fejezet szól. A műveltségi viszonyok, az ipar, földmüvelés, kereskedelem táblázatokkal is vannak megvilágítva. A még fiatal szerző számot tevő munkával gazdagította monograpliiai irodalmunkat. Kiskárpáti Emlékek. Kieskötői Vágújhelyig, Ilely- és művelődéstörténeti tanulmány. II. kötet. Irta Jedlicska Pál. Eger, 1891. Ara 3 frt. Szerző a most megjelent munkájában a Vágvölgy s környéke leírását folytatja az első, 1882-ben kiadott kötetben megkezdett rendszer szerint, t. i. először a községi, azután az egyházi s vallási történelmi emlékeket, az iskolát, nevelést stb. tárgyalja. Ezen kötet Éleskő vára, mely a Czobor s Bakics-családé volt, Bikszárd, Iíorlátkő vára, mely eredetileg a Korlátkői, azután az Apponyi, Pongrácz és Motesiczky családoké veit ; Nádas, Binyócz, Alsó-, Felső-Korompa, Felső-Dombó, Naliács, Dejthe, Erdőház, Jékő vára, mely az Erdödyeké volt, stb. Összesen 39 község, illetőleg vár többé-kevésbbé részletes és kimerítő leírását adja. A legérdekesebbek s legterjedelmesebbek egyike Csejthe vára leírása, hol a vérengző Báthory Erzsébet pöriratait egész terjedelmökben közli. Ezen munka eredeti kutatások és tanulmányok gyümölcse, s annak becsét emeli a számos genealógiai táblázat egyes földesurak családjairól, hol a kiválóbb egyének életrajzára is kiterjeszkedett. Ugy hogy a terjedelmes kötetnek némely czikkei egész kis monographiává nőtték ki magokat. E szorgalommal s ismerettel készült munka használhatóságát a kimerítő és pontos index megkönnyíti. Ezen kötethez van csatolva az első kötet indexe is, melyet mind azok, kik a szerzőt ez iránt megkeresik, megkaphatnak. Zur Geschichte Siebenbürgens. Nach Quellen bearbeitet von Ilie Gherjel. Wien, 1891. 8-adr. 47 l. E kis munka szerzője — úgy látszik — oláh ember. Kiinduló pontja az a helyes elv, hogy mielőtt az ember a mai oláhság ethnographiájával és történetével foglalkoznék, tanulmányozni kell azokat a népeket, melyek a mai román területet a népvándorlás ideje óta birták és arra befolyást gyakoroltak. Foglalkozik a bessenyőkkel, a cumanusokkal, a kik véle-