Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Huber Alphons: Die Verhandlungen Ferdinand I. mit Isabella von Siebenbürgen. 78

78 történeti irodalom. 78 menye szerint, csalc a Dunaparttól keletre laktak, e's a »cunus«-okkal, a kiket a cumanusoktól megkülönböztet, s úgy látszik — bár világosan ki nem mondja, a minthogy jelen kis dolgozata nem is befejezett inü valami oláhfele népnek tart. Szerző ismeri a szláv, a görög forrásokat, az irodalmat, de ép a kun és kumanra nézve félreérti. A magyar irodalomban tájékozatlan, s ez az egyik oka tévedésének. Rajta is meglátszik igazsága annak, hogy valamint nekünk, magyaroknak, ismernünk kellene szláv szomszédaink történelmi munkásságát, úgy déli és keleti szomszédaink : a horvát, szerb, bolgár, oláh sem ignorálhatja — saját kára nélkül - azt, a mit magyar tudományosság az őket is érdeklő kérdésekre nézve megállapított. Die Verhandlungen Ferdinand I. mit Isabella von Siebenbürgen. 1551—1555. Von. Aljons Huber. Wien, 1891. 8-adr. 39 l. Martinuzzi halálától a nemzeti fejedelemség helyreállításáig terjedő idő történetét utóbbi időben két történetíró, egy magyar és egy osztrák, tette bővebb kutatás tárgyává. Szádeczky 1888-lfan és Huber Alfonz 189l-ben adtak ki e tárgyra vonatkozó inonographiákat. S ez a kor csakugyan megérdemli, hogy behatóbb és tüzetesebb tanulmány tárgyává tétessék, mert ez a pár év történetünknek fontos korszaka, minthogy ezekben kell feltalálni az okokat, melyek lehetetlenné tették Ferdinándnak, hogy lábát megvethesse Erdélyben, s lehetővé tették János Zsigmondnak, hog}' országát visszafoglalhassa. S daczára, hogy ez a két monographia egymással homlokegyenest ellenkező az egyik Izabella, a másik Ferdinánd párti — álláspontot foglal el, kiegészíti egymást ; mert Huber behatóbban s részletesebben az 1551-1553 s Szádeczky az 1553 —1556 közti éveket tárgyalja. Mind kettő sokat merített kiadatlan forrásokból, s habár Ítéleteikben és következtetéseikben eltérnek egymástól, mindkettő hasznos munkát végzett. Kétségtelen, hogy az 1551 1553. évek közli tárgyalások részletesebb ismerete úgy mint azt Huber munkájában tárgyalja — módot nyújt arra, hogy az utóbbi évekről s átalában nz egész esemény lezajlásáról teljesebb képet nyerhessünk, s épen ezért Huber munkáját történetünkre nézve nyereségnek tartjuk. Különben is llnber birja a magyar nyelvet s ismeri a magyar forrásokat, s (izekből egészítette ki azt a gazdag anyagot, mely épen erre a korra vonatkozólag a bécsi titkos levéltárban őriztetik. Nem első munkája ez neki, melynek tárgyát hazánk történetéből merítette : bizonynyal kutatásai közben fog ő még többet is találni.