Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

52 hiánya. A széttördelt apró csontdarabokból is alig-alig lehetett már kivenni : a testnek melyik részéhez tartozhattak ? E pusztáit állapotot megfejtik Mikes Kelemennek 1735-ben, Rákóczi Eerencz sírbatételekor irott sorai: » A ládát,. a kiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz küldöttem. A koporsót kivévén belőle, felnyitották, hogy a testet meglássák. Sírt pedig azon a helyen ástak, a hová temették volt (1703-ban) az Urunk anyját. A leinek is csak a koponyáját találták meg (?) és aztot a fia koporsójába bezárták és együtt eltemették.« (II. köt. 66. 1.) E sorokbúi következtetve, mi azt vártuk, hogy Zrínyi Ilona koponyáját a fia koporsójában fogjuk lelni. De íme, a közvetlenül fiáé mellett fekvő saját koporsójában leltük meg, a fő rendes fekvő-helyén. Ezt az ellenmondást kétképen lehet kimagyarázni. Egyik lehetőség az, hogy Mikes, — mint t küldöttem,« »találícíí, zárták, temették,« (s nem : »találfe/í, zártuk, temettük«) szavaiból következtethető, —• a sírba helyezésnél nem volt személyesen jelen, hanem másodkézből, a jezsuitáktól, esetleg ezeknek egyikétől értesült ; avagy talán csak a koporsót átadott udvari szolgák relatiója, szóbeszéde után írt. Lehet, hogy a jezsuita-atyák eleinte csakugyan szándékoztak a fejedelemaszszony koponyáját és apró csontmaradványait a fia koporsójába zárni, — de utóbb mást gondoltak, és meghagyták eredeti helyén, a saját sírládájában, hol máig feküdt és fekszik. A második lehetőség pedig az, hogy Zrínyi Ilona kopo') Hogyan egyeztethetők ezzel az állapottal össze az 1888. decemberben elhalt P. Sina öreg lazarista által halála előtt kevéssel számomra a rend naplójából kiírt s a másik öreg szerzetestől ugyanakkoriban elbeszéit amaz állítások Zrínyi Ilona testének csodálatos épségben (?) föntaláltatásáról,— melyeket »Rodostó«-m 118—120. 11. ismertettem? . . . . ma sem tudom ; mert a test 50 év alatt csak nem pusztulhatott volna el ennyire ? ! Hacsak a fia holttestét nem tévesztették össze az övével ? de a mi szintén hihetetlen, lis Bercsényi grófnő holtteste sem lehetett az, (mint 1888-ban gyanítám,) mert most már tudjuk, hogy ennek koporsója s ruhái elégtek még 1730-ban. Pedig, ha föltennők is, hogy a két öreg szerzetes, továbbá Klapka tbk. francziája tévedtek volna visszaemlékezéseikben : a rend egykorú naplóföljegyzését mégis csak hitelesnek kell tartanunk. Itt tehát valóságos megoldhatlan rejtélylyel állunk szemben.