Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

39 Azonban a lazaristák határtalan előzékenységét irántunk, s különösen a mindenkép oly kitűnő Lobrynak múlt évi bíztató ígéretét tekintve, — erősen bíztam. Hiszen, Rákóczi iránti érdeklődésüket azóta még magasabbra fokoztuk, s a »Rodostó« munkában róluk írt hálás elismerés láthatólag jól esett nekik. Yárakozásomban nem csalatkozám. Egy óra múlva Eraknói visszajővén, örömtűi ragyogó arczczal lépett szobámba. Még most is fülembe csengenek első szavai: »Képzeld csak, — beleegyezett!...!!« Elmondá azután, mily szerencsés órában érkezett ; a supérieurt épen Rákóczi Confessióinak gyönyörű vallásos elmélkedései olvasásában elmerülve találá. A bujdosó fejedelem fenkölt szellemétől, keresztyéni mély ihletettségétől P. Lobry egészen el volt ragadtatva, — áhítatos imáinak, megható contemplatióinak szépségét alig győzte, a legmagasztalóbb szavakkal dicsérni. (A Rákóczi-cidtus hatalma így ragadá varázskörébe íme, a franczia papot is !) A lelkes, derék supérieurnek ezen emelkedett hangulatában Fraknóinak nem lőn nehéz munkája. A mint a fönt elősorolt okokat kifejté, s a múlt őszi ígéretet érintve, a sírfelbontás iránti kérésemet előadá: a rendfőnök kijelentette, hogy, igenis, ö részéről készséggel beleegyezik abba, csak a kellő discretio mellett történjék. A rendi convent belenyugvását, úgy látszik,, már januárban megkapta; mivel azonban az ilyeshez Törökországban rendkívüli óvatosság kívántatik : még felsőbb engedélyre volt szükség. Ezt a pápai Internuntius van jogosítva megadni. Lobry ajánlkozott, hogy mindjárt az nap, vagy e napokban személyesen el fog menni ezen felsőbb engedély kieszközlése végett Msgr. Bonetti ő Excjálioz, s reméli, hogy az engedélyt megnyerendi, annálinkább, mert az érsek úr is a lazarista-rend tagja, és buzgón ragaszkodik szerzetéhez, rendtársaihoz. Nyert parthienk volt. A palmyrai érsek fölvilágosodott szellemét, kiváló, barátságos előzékenységét ismerve, — most már cseppet sem kételkedtem többé a sikerben. P. Lobry pár nap múlva azon örvendetes tudósítással sietett fölkeresni bennünket, hogy a sírfelnyitást Bonetti inter-