Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

40 nuntius nemcsak megongedé : hanem maga is ő Excja élénken érdeklődvén az ügy iránt, személyesen jelen kíván lenni a foganatba vételnél. Az engedély a következő föltételekhez vala kötve : 1. A felbontás és kutatások egész csendben, zárt templomajtók mögött menjenek végbe, — nehogy, mint 1839-ben, a hír a városba kiszivárogván, népcsődűlet támadjon a templom körül, (melynek védelmére akkor, mint már » Rodostó «-mban megírtam, utoljára katonaságnak kellett kivonúlni, s a dologbúi nagy lárma, felekezeti pörpatvar és diplomatiai beavatkozás keletkezett). 2. A sírok felnyitásánál, a lazarista rend tagjain kívül csak kettőnknek : Fraknóinak és énnekem lesz szabad jelen lennem ; azért az egész ügyről mindenki, még bizottsági tagtársaink előtt is mélyen hallgassunk. 3. Kötelezzük magunkat írásban arra, hogy a sírfelbontásról és annak eredményéről Tcét év leforgásáig sem szóval, sem írásban, semmit senkinek ki nem jelentünk, nyilvánosságra nem juttatunk, — hanem mindent mély titokban fogunk e jelzett batáridő elteltéig tartani. 4. Ereklyéket a fejedelem koporsójából vihetünk magunkkal kegyeletes emlékűi ; de ígérjük meg, hogy Rákóczi hamvainak az ő templomukból elszállítása végett hazánkban agitatiót mi nem kezdendünk. A két első pont szükségét beláttuk magunk is ; a harmadik pontban írt hallgatási határidőnek miért épen Tcét évre szabása okát nem tudtuk, — de nem is kutattuk, jobban mondva : nem tartottuk ildomosnak kutatni. Legnehezebb volt nekem a 4-ik föltétel elfogadása. Mindazáltal, főczélom lévén a hamvak meglétének s azonosságának constatálása, — ha csak ettől elesni nem akartam, bele kellett e pontba is egyeznem.1) Miután a föltételeket elfogadtuk s az írásbeli nyilatkozat kiállítását a 3-ik pontra nézve megígértük: rátértünk a sírfelnyitás napja kitűzésére. Én, bizonyos történelmi visszaemlékezések szempontjából, octóber 6-iTcát szerettem volna. Azonban e nap akkor épen vasárnapra esvén, és így az egyházban délelőtt, ') Szomorúságomat e kikötésre nézve csak némileg enyliíté azon körülmény, liogy íme tehát a lazaristák a gondjaikra bízott drága hamvak birtokára kiváló súlyt helyeznek, azokat templomuk nevezetességének, féltett kincsének tekintik, — és így legalább híven megőrzendik.