Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

38 lepte őt, hogy e franczia atyák olymódon segédkezének neki az oltárnál, a mint ez püspököknek szokás. (Barátom akkor még nem volt püspök ; de lám, a jó lazaristák előre sejtették már e csakhamar bekövetkezett egyházi méltóságát.) A mint így Fraknóival a mise után szállodánkban négyszemközt beszélgetnénk : elérkezettnek vélem a pillanatot, hogy előtte titkos czélzatomat Rákóczi sírjának fölnyitása iránt, most már a maga egész valójában kitárjam s közreműködését kérjem. Megismertetém őt az ügy állásával, kezdettől fogva, úgy, a mint föntebb leírtam, — egész a múlt őszszel Lobry rendfőnöktől kapott biztató ígéretig. Azután a legmelegebben fölkérém: menjen le ő másnap, csak egyedül, magában, — hogy az én, mint világi ember jelenlététől feszélyezve ne legyenek, — a lazaristákhoz, különösen P. Lobryhoz látogatásra, azon szín alatt, hogy a mise megengedését és a kitűntető, fényes segédletet jött megköszönni. Majd a beszélgetést Rákóczi fejedelemre és hamvaira vezetve, emlékeztesse a supérieurt nevemben a tavaly adott ígéretre ; hozza szóba, hogy a teljes óvatossággal történendő sírfölbontásnak most volna a legjobb alkalma; hangsúlyozza, hogy ezt megtenni, a diplomatiai úton is terjesztett tévhiedelem lerontása czéljából, (t. i. hogy a sír lires volna,) maguknak a lazaristáknak is, mint a szent hamvak őreinek, a saját reputatiójolc végett érdekükben áll, stb., — mint már tavaly kifejtettem volt. Egy szóval : nyerje meg a rendfőnököt a sírfölnyitás végbevihetésére. Fraknói barátom, — ki az ügy iránt a legélénkebb érdeklődést tanúsította, — mindezek előterjesztése után is nagyon csekély reményt táplált ugyan a kívánt eredmény elérhetésére : mindazáltal — hála nemes buzgalmának ! — vállalkozott reá, hogy részéről kész mindent megtenni. Tervemet, mint kellő elővigyázattal s czélszerűn kieszeltet, lielyeslé, és ajánlkozott másnap ellátogatni Lobryhoz. Különben, az egészről mély titoktartást fogadtunk egymásnak, hogy még bizottsági tagtársaink se sejtsenek semmit. Ekképen történt aztán. Sept. 30-kán Fraknói csakugyan lement a St. Benoît rendházba — egyedül. Én szívszorongva vártam az eredményt, a mely ha balúl találna kiütni: rég ápolt egész tervem hajótörést szenvedhet, vagy legalább hosszú időre megfeneklik.