Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Válasza Merényinek. 779

TÁRCZA. 779 gítva, a nagyobb vidéki városok míveló'dési góczpontjaí legyenek. Ezt pedig csak rendezett könyvtárakkal lebet elérni. Sőt még ott is, hol eddigelé volt is némi rendszer alkalmazva, nagyon kívánatos, hogy az általánosan elfogadott bibliographiai elvek jussanak érvényre, melyek nélkül a kutatók igényei ki nem elégíthetők.«: »Művem alapos felvilágosítást nyújt mind azon munkálatokról, ismeretekről, melyek egy könyvtár rendezéséhez megkívántatnak, és egyúttal feleslegessé teszi a hasonló irányú német műveket.« NYÍLT VÁLASZ. Bartalus István úrnak. T. Uram ! Nyílt levele, melyet a »Századok« 1892. évi VIII. füzete útján hozzám intézni szíves volt, úgy látom, alkalmasabb félreértéseket támasztani, semmint egy tényleg fennforgó tévedést földeríteni. Pedig szóból ért az ember. S az Ön szavai abban az igen érdekes közleményben, melylyel » A magyar palotás zene eredete« czím alatt ajándékozta meg a »Századok« folyó évi I. füzetének olvasóit, a tizennegyedik és tizenötödik lapokon következő összefüggésben olvashatók : »Geleji Katona Öreg Gradualja értesít a duda egykori közkedvességéről. Cserei Mihály pedig így szól Apor Péter » Metamorphosis Transilvaniae« czímű munkájához írt jegyzetei közt: »Láttam, mikor a fejedelem tánczolt a fejedelemasszonynyal ; az urak addig mind felállottak, s valamikor arrafelé fordult a fejedelem, az urak mind fejet hajtottak. Igen kedves muzsikája volt a duda ; magyar módon, szép csendesen tánczolt ; alig láthatta valaki, a lábait mint emeli fel a tánezban.« »Cserei kiegészítéséül bizton állíthatjuk, hogy ez a táncz kalmájka volt, mert a dudának legtermészetesebb, legkedvesebb gyermeke a kalamájka.« Ezek Önnek félre nein érthető szavai. Csak egy táuczról szólnak. Arról, a melyet Cserei Mihály látott, mikor a fejedelem tánczolt a fejedelemasszonynyal. (Nem pedig arról, amit országszerte tánczoltak vagy tánczolhattak.) Hozzám intézett nyílt levelében mégis nekem tulajdonítja Ön Cserei Mihály kiegészítését, még pedig oly irányban, »hogy a fejedelmi pár nemcsak kalamájkát tánczolt.« Ily fölösleges kiegészítést én sehol el nem követtem. Ilanem az »Irodalomtörténeti Közlemények« idei II. füzetében közzétettem Eszterházy Pál nádornak a XVII. század közepéről származó egyik tánczénekét ezzel a szószerint idézett megjegyzéssel : »Közlöm e tánczéneket mint helyreigazító adalékot Bártalus Istvánnak Cserei Mihály kiegészítéséül a f. évi »Századok« I. füzetében megírt »biztos« állításához, mintha dudaszó mellett csak kalamájkát lejthetett volna a fejedelmi pár.« — Mert az Ön fönnidézett szavai szerint a fejedelem Cserei látta tánczának okvetlen