Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Válasza Merényinek. 779

780 TÁRCZA. kalamajkának kellett lennie a duda miatt; holott a közlöttem tánczétiekben egyebek közt ezek a versszakok olvashatók : G-yer járjunk egy tánczot, ki ne lásson gáncsot, Lassacskán, Ugorjunk bízvást vigacskán Lábunkat rakjuk czifrácskán. Az polepsit vonják, mert az urak hagyják, Bendessen Hogy azt járhassák kedvessen Nézzék is egymást édessen. Fordítsd már az tánczot, s vonj szép oláh tánczot Ékessen, Hadd járjuk ezt is elméssen Sőt igen köllemetessen. Magyar tánczot vonhatsz te Dudás is fujhatsz Immáron Az közrend is hadd tánczoljon, Innét senki ne oszoljon. On szerint e versek érdekesek ; szerintem, biztosnak vélt fönnebbi állítására nézve, egyszersmind helyreigazítok. Minden kétségen föliil helyezik ugyanis, hogy a letűnt századokban magyar tánczot fujt a dudás is, s hogy tehát dudaszó mellett a magyar fejedelem nem okvetlenül kalamajkázott. S ezzel megdűl az Önt megtévesztő egyetlen érv, melyet a f. évi »Századok« I. füzetében így fejezett ki : »Cserei kiegészítéséül bizton állíthatjuk, hogy ez a táncz kalamájka volt, mert a dudának legtermészetesebb, legkedvesebb gyermeke a kalamájka.« És én azt tartottam: mihelyt igazolva látja Ön, hogy a XVII. század dudása magyar tánczot is fujhatott, önként el fogja ejteni Cserei kiegészítéséül csupán a duda okából megkoczkáztatott azon biztos állítását, hogy a fejedelem táncza kalamájka volt. Mert egyébről nincs szó. Hanem ez a kérdés : Váljon minden más érv hiányában, csupán a dudáról következtetve, bizton állíthatja-e Ön, hogy kalamájka volt az a táncz, melyet a fejedelem Cserei láttára magyar módon, szép csendesen tánczolt ? (Kifejezetten ezt méltóztatott állítani a f. évi »Századok« I. füzetében.) Alkalmas-e ennek a kérdésnek megvilágítására s eldöntésérc a közlöttem tánczéneknck puszta szövege ; s mily értékű lenne azon állhatatosság, melylyel Ön — szavai eredeti értelmének helyreállítása után is — ragaszkodnék »a biztos kifejezéshez« : annak megítélését szives olvasóiinra bízom. Én örülnék legjobban, ha Ön T. Uram, annak veszi vala közlésemet, a minek szántam : a magyar zenetörténet leghivatottabb munkásával szemben teljesített szíves szolgálatnak. Őszinte nagyrabecsüléssel Dit. MEIIÉNYI LAJOS.