Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. Miután rövidéi} elbeszélte a szultán útját Zimonyig, azt mondja, hogy Szulejmán itt határozta el, hogy Eger ellen megy ; léhát hidat veretett Péterváradnál, melyen a sereg nagyold) része már át is kelt a bácskai partra. Ezután így folytatja : Történetesen ez a terv és elhatározás nem volt egyező az isteni végzéssel. A Pécs vára őrizetére kinevezett szandsák-hég Siklós vára mellett szállott meg seregével. Minthogy ekkor a pécsi alajbég, Iszkender, épen Siklóson volt, a nevezett béghez ment és mondta neki, hogy veszélyes itt hálni s ösztönözte, hogy menjen be a várba. De az remélte, hogy nem lesz baj, ha egyéjet itt tölt. Táborát sűrűn állított őrökkel vette körűi. Azonban az isteni bölcs végzés épen ez alkalmat rendelte Szigetvár elfóglalhatására. Ugyanazon nap Szigetvár bégje, Zrinszki Miklós nevű kutya, 1000 hajdút és 400 lovast küldött ki, hogy Pécsnek külvárosát égessék föl s a várat is rohanják meg és fogjanak nyelvet, a kitől hiteles értesülést kaphassanak arról, hogy a szultán merre fog menni. Mikor ez átkozottak a Szigetvár és Siklós között fekvő Bise nevű faluhoz értek, ott hallották a parasztoktól, hogy Siklós alatt egy csapa,t török szállt meg. Tehát azt tartva, hogy ezektől tudhatnak meg legtöbbet a szultán tervéről s ezek zsákmánya többet ér : azonnal Siklós felé vették útjokat. Tovább elbeszéli aztán Pecsevi, hogy reggel felé meglepték a török csapatot, szétverték s magát a szandsák-béget és fiát is megölték. A mint ennek híre a szultán fülébe jutott folytatja tovább P. — azonnal felhagyott az Eger felé menés tervével s a seregnek már átkelt részét visszaterelte a szerémi partra A hidat szétszedette s azt parancsolta, hogy a Dráván üssék fel, Látnivaló, hogy ez az egész tökéletesen Isthvánfy felfogása és előadása ; mert az egykorú török történetírás semmit sem tud a siklósi epizód jelentőségéről és következményéről. A mi pedig azt illeti, hogy Zrínyi csapatának czélja Pécs megtámadása volt s hogy Bisze felé ment stb., ezt egyedül Isthvánfy mondja. Pecsevi csak abban tér el tőle, hogy ő nem osztozik annak azon tévedésében, mintha a megtámadott török vezér az újonnan kinevezett boszniai bég lett volna és Boszniába készült volna Siklós felé Zimonyból ! Ezután török források alapján folytatja elbeszélését egészen Zrínyi kirohanásáig, — de én úgy veszem észre, hogy itt is szőtt be némely olyan vonásokat, melyek magyar forrásból, illetőleg Isthvánfyból valók. A fejezet végén ezeket mondja: Beszélik, hogy a vár kapitánya, Zrinszki Miklós - ki vitézségével magának hírnevet szerzett hős volt — midőn látta, 46*