Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

670 PECSEVI VISZONYA 129. sor : 137. » 193. » 215. » 379. v 389. » 395. » 403. » 342. » 409. » 415. » 13. Szigetvár elfoglalása 1566. (1. 412 420.) Az 1566 iki hadjárat oka Pecsevi szerint először az, hogy Arszlán budai pasa több ízben jelentette a portának a magyarok túlkapásait ; másodszor, hogy János Zsigmond panaszkodott Ferdinándra Szathuiár és Tokaj elfoglalása miatt s egyszersmind segítséget kért. Isthvánfy a XXII. könyvben ezeket irja: Neque interea Joannes Sigismundus Solimanum, ut suas iniurias ultum ire properaret, assidue per nuntios et litteras solicitare desinebat et Arslanes, qui tunc ßudae praeerat, Caesarem nusquam paratas copias babere .... ac si venire maturet, quocunque arma verteret, ad subjugandam hello non modo Pannoniae, sed etiam Viennae totiusque Austriae ditionem .... nuntiabat. Hogy Pecsevi épen János Zsigmond és Arszlán pasa sürgetéseit mondja a hadjárat motívumának, ez valószínűleg Isthvánfy hatása; mert az egykorú török történetírás, illetőleg a hadjáratban részt vett és beavatott Szelániki, az adó elmaradását mondja főfő oknak,1) a miről viszont Pecsevi nem tud semmit. ') Ii. »Szigetvár elfoglalása 15fi6-ban« czimű dolgozatomat a Hadtörténelmi Közlemények 1891. évf. I. és II. számában. Igen nagy gondba jó Dosonczi esék, Kétse'gös vala hogy megsegéllenék : De az királtúl igen megfélemlék ; Tisztöt felvenni ü készeritteték. Siet készülni az vég Temesvárba, Asszon társátúl az Csejte várában, Szép gyermekitől búcsúzik búdban. Többé nem látja, gondolja magában. •ló vitézeket mind egybebívatá, Mind az községgel harmadfélezör vala. JÓ Losonczinak hamar megjelenték, Önnön apródját, Tomorit. elnyerek. Csuda vakmerő jó Losonczi vala, Mindenekelőtt hegyes tört ragada, Ő egy szancsákot ott által nyár sola, Hamar két sebben ö foglylyá akada. Amhát basának tudtára adaték, Az sebős vitéz eleibe viteték. »Ha tudtam volna, oly ebek legyetök, Sokkal több lött volna itt elvesztőtök « Hét ezer golyóbist rakott rakásba De lám az basa inte, félőn vivék, Nemes vitéznek ottan fejét vévék Hogy elevent császárnak nem kiildheté, Mert két seb miatt nem élne, megérté. Vivék az bőréi; hatalmas császárnak.