Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - PÓR ANTAL: A soproni kath. parochia és a soproni hitközség története. (Irta Pódafalvi Póda Endre). 582

583 TÖRTÉNETI IRODALOM. városi tanács, mely magát Festlichkeitnek és Herrlichkeitnek czímezteti, községi képviseletével, az ehrsamste Gmán-na\, e kiváló okos és körültekintő »szabók-, suszterek- és kapások«-ból álló testűlettel, pöffeszkedik és első sorban itél papja (Pfarrherr) fölött, kit e végre feleségestűi Németországból hozatott. íme egy vidám példa, amint azt Póda művéből kapjuk, ő pedig a városi jegyzőkönyvekből merítette : 1601-től 1603-ig Wimpffhamer János Henrik, másként Esthion, mert akkor divatos vala klasszikus neveket is használni, volt a sopronyi plébános. A születésére bajor, mesterségére szökött barát (ausgefallener Mönch) — ez tetszik ki mindenből — erősen hangoztatott katholicismusa által még a győri püspök jóakaratát is meg tudta nyerni. Sopronyban tetszett a német a németnek: fajtájára ismert. Szerződést kötöttek tehát egymással, hogy az új plébános a vallási ügyekben a polgársággal tartson (bebe und lege), és mert a polgárság lutheránus, ne galibázzon neki, hogy protestáns templomaikat szabadon látogathassák, a prédikáns végezze gyermekeik keresztelését, az esketéseket és a temetéseket. A hithű bajor megnyugodott e föltételekben, hisz »er sei viel zu schwach etwas ändern, sey der ursach nit hieher geschickt worden, er wolle niemand darinnen verhindern noch irren«, (hisz ő sokkal tehetetlenebb, hogy a dolgon változtasson, nem is a végből küldütték ide, nem törődik ő ilyesmivel). De bezzeg, hogy a város késlekedett az anyagiakban megadni, amit bajorunk követelt, ugyan nem volt gyönge, se gondatlan, hanem a tanácsot újabb engedményekre kényszerítette. A tanács engedett ugyan, de azért nem sokáig állott fönn az egyetértés, mert az idegen kezdett sört mérni a plébánián, a a czéhmestereket zsarolta s azokat, kik gyermekeiket másutt kereszteltették, megbüntette. A tanács e miatt maga elé idéztette a plébánost. A szóbeli idézést áthozó darabanttól ez azt kérdezte : Kéretik-e, vagy hivatják ? No ha hivatják, akkor ez iránt megkérdi majd még a prépostot, hogy megjelenjék-e? Egyébként a minap beadott Írására beéri ő Írásbeli felelettel is. A tanács erre panaszra ment hetesi Pethe Márton kalocsai érsekhez, a győri püspökség administratorához, és ugyan jól eláztathatta az egyházi hatóságnál amúgy is már bitelvesztett papját, mert azt a választ nyerte: ha Wimpffhamer ő keeme nem engedelmeskedik, nem alkalmazkodik, régi joga a tanácsnak és községnek, hogy mást választhat helyébe. Azonban a rókák tanácsa nem így akart elbánni hasonmásával ; megelégedett azzal, hogy a plébánia birtokát kezéhez vette, a plébániába elhelyezte gazdáját, a plébánosnak havi bért rendelt és másutt adott neki egy szobát, mire a vértanúság vágya