Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. MÁRKI SÁNDOR: Vajda Péter élete és művei. (Irta Széchy Károly.) 509

510 történeti íroöalom. de alkalmat adnak az ágostai bányakerületnek arra a valóban szabadelvű határozatra is, hogy a tanítás szabadságát korlátozni nem szabad. S a tanítás ügyének Vajdánál kevés magyar tett nagyobb szolgálatot. Nem készült, hanem született tanárnak. A tanárképzés apostola volt, és lelkes védője a tanítás minden jóravaló reformjának. Az ő termékeny agyában már fölmerült az egységes középiskola eszméje, mely a tanügyi köröket manap oly élénken foglalkoztatja. A tanító nagy tudását kevesebbre becsülte jó leikénél s annál, hogy élő példa gyanánt hasson a növendékekre. Alig vau az ösmereteknek ága, melylyel nem foglalkozott volna. Nyughatatlan elméje nem bírt mélyen elmerülni a kutatásokban, tárgyróltárgyra röpkedett, mint virágról-virágra a méh, hogy mindenből kicsit véve is megrakottan térjen haza. A harminczas-, negyvenes évek ifjúságának minden fénye, minden árnya megvan benne. Petőfivel együtt hivője, jósa és előkészítője a forradalomnak ; a bátor izgatót .azonban eszméinek győzelme előtt kevéssel (1846. febr. 10.), 38 éves korában ragadta el a halál. Szécliy szépen és szeretettel vázolta nagy és nemes jellemét. A legkisebb részlet sem kerülte el figyelmét ; nemcsak kiadott és kiadatlan müveit tanulmányozta, hanem a levéltárakban is kutatott ; fölkereste Vajda régi ismerőseit, barátait és tanítványait s ennek köszönhetni, hogy müvének legalább is kétharmada ösmeretlen adatokat tartalmaz. Alapossága azonban nem teszi nehézkessé ezt a könyvet. Ellenkezőleg, legérdekesebb irodalomtörténeti tanulmányaink közé tartozik. Az életrajzi alak maga is alkalmas az érdekesség fokozására. Széchy először az embert jellemzi, azután müveit. Hogy a viszonyokat megértesse, néhol valóságos korrajzot nyújt; de e fejezetekért (pl. a régi Pest, az 1831. évi kholeralázongások, majd a tanügyi viszonyok, a régi szalon- és családi élet stb. festéséért) valóban köszönettel tartozik neki a történet minden barátja. Ha megrójja Vajdát helyenként való dagályosságáért s néha ugyancsak furcsa szóképzéseiért, egészen bátran teheti ezt, mert ő maga helyesen, csínnal és könnyeden ír s egészen hatalmában van a nyelvnek. Müve mint széppróza is számot tesz és kedves olvasmány. S talán annyival kedvesebb, mert a különköde'seiben is tiszteletreméltó Vajdában jórészt ösmeretlen írót mutat be. S ha Vajda müveit részletesen s nemcsak a magyar, hanem a világirodalom terén való tájékozottsággal is ösinerteti, ezt annyival örömestebb veszszük, mert Vajda könyvei kikerültek a közforgalomból. A szellemes, de egyúttal következetesen kritikai ösmertetések nagyban emelik ez életrajz érdekességét és értékét ; s talán ösztönt nyújtanak arra is, hogy a közfigyelem ismét Vajda felé forduljon. »Jövend — írta ő maga — kor, a jelennél lelkesebb, mely szeréntein fog imátkozni ; isteunő, mely szomjan iszsza dalaim nedvét. . . .« Méltó életrajza immár valóban itt van s azt a legmelegebben ajánlhatjuk a történet minden kedvelőjének. MÁRKI SÁNDOR.