Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Y+B.: A protestáns Pátens és a sajtó. (Irta Ballagi Géza.) 511

496 TÖRTÉNETI IRODALOM. 511 A Protestáns Pátens és a Sajtó. Irta Ballagi Géza. Különlenyomat a Prot, Szemle IV. éuf. I—II. füzeteiből. Ára 80 kr. 106 n. 8-adr. I, Tudományos körökben általánosan ismeretes, hogy az országban Ballagi Gézának van a leggazdagabb röpirat gyűjteménye, a melyet egy bibliophil szorgalmával szerzett össze és a melyet most lassanként egy hivatott történet-kritikus alaposságával dolgoz fel. A röpiratokat általában a pillanatnyi szükség és a pillanatnyi hangulat szüli, mint a vezérczikkeket. íróik nem érnek rá rajtok sem sokat meditálni, sem sokat faragni. Addig kell valamely ügy mellett vagy ellen megirattatniok, a míg az ügy is egészen aetualis. De éppen mert a közvetlen benyomás szüli őket, kifejezői annak a hangulatnak, melyet valamely politikai, társadalmi, egyházi stb. tény fölkeltett. Ballagi e röpiratokból már két rendkívül érdekes kort elevenített meg a maga közvetlenségében (Polit. Írod. 1825-ig és 1839/40. országgyűlés visszhangja az irodalomban), a most megjelent tanulmányban pedig az 1859-iki protestáns pátens által támasztott mozgalomra vet világot s mutatja be az egésznek közvetlen hatását, a mint az az időszaki sajtóban és a röp-irodalomban kifejezést nyert. A pátens mozgalmat természetesen be kellett állítania a kor keretébe. Rövid vonásokban inkább esak vázolja, mint részletekben festi meg Austriának a villafrancai béke megkötése után követett belpolitikáját. Néhány vonás csak, de tökéletesen jellemző e kép. A császár julius 18 iki mauifestuma a reform-korszak kezdetét inaugurálta. Magyarországon azonban 1859-ben nem reformra, hanem rendszerváltoztatásra lett volna első sorban szükség, mert az akkor fennállott rendszer keretében a reform nemcsak formailag, de lényegében sem lehetett kielégítő. A bécsi kormány ugyan folytonosan hirdette, hogy legfőbb gondja mindent tenni a nép ért ; de semmit sem akart tenni a nép által. Ilyen politika mellett a halvaszületett törvényeknek szeri-száma sem volt. Ezek közé tartozott a prot. pátens is. (9. 1.) Igen találólag jellemzi szerző a pátenst, melyről azt mondja, hogy az az ügy fontosságához képest nem nagyon terjedelmes, de annál inkább magán viseli Thun bőbeszédű, aprólékoskodó rendelete a » Vielregirerei« ismertető jeleit. (4. 1.) Megjelenése előtt a történelmi jog volt az a szilárd alap, melyen a prot. egyház hatalmas épülete állott s ezt Thun a fejedelmi kegyelem ingoványával akarta most helyettesíteni. A pátens 58. §-ának intézkedéseit két csoportba lehet osztani : az egyik csoportba tartoznak az előnyök, melyek ismét vagy értéktelenek, vagy az előző törvényeken alapulnak s így tulajdonképen engedményeknek nem tekinthetők, vagy végre csalétekül szolgálnak, hogy az érdekletteket levegyék a lábukról. A §-ok másik csoportja pedig egy tükör, melyből a rendőr-állam képe a maga undorító mivoltában verődik vissza. (56. 1.) Az ellene folytatott harczot nagy vonásaiban szerző mint nemzeti küzdelmet tünteti fel. »A birodalom egységének nevezett szörnyeteget és a közszabadság elnyomására szolgáló igazgatási rendszert ostromolták meg a protestánsok a