Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. MÁRKI SÁNDOR: Vajda Péter élete és művei. (Irta Széchy Károly.) 509

496 TÖRTÉNETI IRODALOM. 509 Gyula es Ortvay, az erdélyiéi Bel.e Antal és Ortvoy adják. A nagy gonddal egybeállított névmutató pedig Fésűs György türelmét dicséri. A munka használatát ezenkívül 7 térkép melléklet könnyíti. Ezeket Ortvay tervezte és Hrubant László rajzolta. A publicatio-módjára nézve álljon itt egyelőre megjegyzésünk. Már gazdasági, de főkép gyakorlati szempontból is kifogásunk van azon idézet halmaz ellen, mely a müvet terjengőssé teszi. Tartalmas beszédnek megölő betűje a paroxysmusokban tetszelgő szóvirágok gyakori alkalmazása. Hasonló a viszony egy nagy mü és az idézetek sokasága között is. Hagyjuk ezt azoknak a kezdő íróknak, a kiknek müve ily kendőzésre szorul, hogy legalább az avatatlanok szemében, a monumentalismus színében tűnhessenek fel. A nagybecsű mű behatóbb ismertetését később adjuk. Egyelőre csak jelezni kívántuk a mü megjelenését, hogy történettudósainknak ez által is szolgálatot tegyünk. Vaj/la Péter élete és müvei. Irta Széchy Károly. Budapest. Az Eggenberger-féle könyvkereskedé; kiadása. 1892. 8-adr. 343 lap. Széchy könyve először a »Kolozsvár« tárczájában jelent meg s már ott is méltó figyelmet gerjesztett. Jól esett az az igazi melegség, melylyel »szívében hordja annak emlékét, ki a hazát szívében hordozá«. De másrészt jól esett az is, hogy az idealista iránt érzett kegyelet, nem áradozik s nemcsak mértéket tart a magasztalásban, hanem bírál is mindenütt. »A természet leghívebb gyermeke« őszinte életírást érdemelt s talált is olyat. Vajdát alig ösmeri korunk. Saját kora sem ösmerte kellően. Keletieskedésében alig sejthette Mirza Shaff'y elődét, s alig értette meg azt a sok czélzást, mely a Kelet félszegségeiben saját hazája tévedéseit ostorozza. Prózában írt költeményeivel megelőzte Turgenyefifet, de csak azokat hódította meg, kik nem könnyed és nem lapozásra szánt olvasmányt kerestek müveiben. Természeti dalaiban, hymnusaíban, rhapsodiáibau irodalmunknak talán egyetlen alakja, kit a zsoltáros Dávid királyhoz lehetne mérni. S ugyanaz az író, ki prózájában igazi költő, egyszerű versfaragó, a mint kimért szabályok közé akarja szorítani lelkét. A vauyolai parasztfiú nagy gyönyörűségét lelte a klasszikusokban és az eucyelopaedistákban ; de még nagyobb gyönyörűségét lelte a természetben. Külön istenekkel népesítette be a maga világát ; de vallása mégis a jelen vallása. Istene minden népnek, minden vallásúak istene. Vallásban, politikában a forradalom gyermeke. Szarvason a lutheránus templomban hirdeti, hogy időnkint meg kell újulnia a hitnek, meg annak is, melynek templomában szól a néphez ; a biblia istene helyett a természet és az ész istenéhez fordul ; és Szarvason a lutheránusok szerény gymnasiumában hirdeti a politikai szabadság és jogegyenlőség elveit. »Erkölcsi beszédei«, melyek őseredetiségök mellett is Ficlitére emlékeztetnek, a censura s vele az egész kormány üldözését vonják magukra