Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Dr. Karácsonyi János; Szent-István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. 489

492 TÖRTÉNETI IRODALOM. 492 A Szent-István-féle oklevelek legbecsesebbike, mert a legrészletesebb, az, mely a pécsváradi apátság alapítására kelt. Pontos szövegének fölfedezése, s közzététele IX. Bonifácz pápa regestáiból, az újabb vatikáni kutatásoknak dicsősége. Bő és változatos részletei széles alapot nyújtanak Karácsonyinak az oklevél valódiságának megállapításához, s ezen felül még néhány sikerült vonással jellemzi a Szent-István korabeli állapotokat is. Készakarattal említjük meg ezt is, mert irodalmunkban ekkoráig, semmi sincs még ezekről s a köztudat legföljebb, néhány fáradhatatlan kutatónk privát megjegyzéseiből táplálkozik, — akár csak mint a tudomány bölcsőkorában. Az utolsó oklevél a valódi Szent-István-félék között: a pannonhalmi apátság privilégiuma, de ennek hitelességét Karácsonyi nem tárgyalja, hanem kijelenti, hogy magáévá teszi azokat az érveket, melyekkel Fejérpataky a »Pannonhalmi apátság alapító-leveléében annak hitelességét bebizonyította. De azért egy nagy eltérés van mégis köztük. Karácsonyi ellentétben Fejérpatakyval az oklevél utolsó három sorát későbbkori hozzátoldásnak tartja. Ebbeli nézetét művének XI. fejezetében kimerítően okolja meg, s érvei e részben minden kétséget eloszlatnak. Az eredmény az: hogy a pannonhalmi oklevél 1030 körül jött létre, s hogy azon utolsó három sora mely 1001-iki dátumot visel és az apátság birtokait sorolja elő — semmiesetre sem keletkezhetett 1001-ben, hanem legalább is 1137 után; önmagában véve pedig nem egyéb, mint egyszerű, jóhiszemű följegyzés, melynek betűi az igazi oklevél betűit nagy ügyességgel utánozzák. Ez a sikerült distinctio azonban a melyet részünkről egész terjedelmében magunkévá teszünk — új harczokat fog provocálni az egész oklevél hitelessége ellen. De hiszen annál jobb az ügyre nézve, mert a compromissumok a tudományt előhaladásában csak hátráltatják, míg a meg-megújuló vitákból újabb és yjabb szempontok kerülnek fölszinre. Yexatio dat intellectual! Arpádkori kutatásaink vezére: dr. Pauler Gyula, ki azelőtt a pannonhalmi oklevélnek teljes hitelt adott, Karácsonyinak felelve, folyóiratunkban máris kijelentette, hogy most már ') A f. é. áprilisi füzetben, a Hartvik legendáról szóló értekezésében. Nem állhatjuk meg, hogy az abban, a 287. lapon tárgyalt úgynevezett »gyermektized«-hez hozzá ne szóljunk. Karácsonyi hozta fel Hartvik idegen voltának bizonyságára, hogy ó", a pannonhalmi apátságnak járó »liberorum decima«-t vagyis a szabadok tizedét, a gyermekek tizedére magyarázta félre. Hartvik tévedése oly világos, hogy nem birjuk megérteni, miként adhatott mégis Pauler úr Hartviknak igazat. Mert ilyen neme a tizednek sem a hazai, sem a külföldi oklevelekben, törvényekben stb. elő nem fordul. De nem is fordulhat eló', mert az, egy, magában véve is lehetetlen fogalmat involvál. Ilyen nemű tizedet csak a rabszolgáktól lehetett volna szedni, mert csak