Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Dr. Karácsonyi János; Szent-István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. 489

TÖRTÉNETI IRODALOM. 493 az egész oklevelet hamisnak tartja. Kijelentéséhez fűzött érvei azonban — legalább mostani alakjokban — nekünk inkább csak aggályoknak látszanak, s bizony, ma már, mindegyikre lehet valami megnyugtató megoldást találni. Ez különben egészen Eejérpatakynak és Karácsonyinak érdeme, kik a vita felszínét ily magasra tudták emelni. A szerep megváltozott, sőt a támadónak rosszabb helyzete van, mint a milyenben azelőtt az oklevél védelmezője volt. Az ellenfélnek apróra ki kellene mutatnia: hogyan készülhetett egy ilyen, a kornak mindenben megfelelő oklevél pecsétestül, mikor mindinkább megbizonyosodunk arról, hogy az egész Szent-István korabeli kanczelláriai praxis Péter királlyal végleg kipusztult Magyarországról. Egy ügyes ember az irást még csak könnyen utánozhatta, de hogy jutott egy eredeti oklevélhez, plane a szent királytól származóhoz, a mely abban a korban a legféltettebb kincs, és a mi fő, a lehető legritkább volt ? Mert az már csakugyan képtelen dolog volna föltenni, hogy p. a XIII. században a modern összehasonlító diplomatika módszerét m;ir ismerik vala, s a külföldre mentek volna tanulmányozni Szent-Henrik és III. Ottó okleveleinek styljét! Az oklevélhamisítás egész kérdését egyébiránt legjobban megvilágítja éppen az a négy hamis oklevél : a nyitrai, az 1019. és 1024. évi zalavári és a bakonybéli, a melyek Szent-Istvánénak hazudják magukat. Karácsonyi kétségbevonhatatlanül mutatja ki róluk, hogy koholtak, de fejtegetéseiben az a rész a legbecsesebb, a mely a hamisítók eljárását jellemzi, midőn módjukban volt egy eredeti Sz.-István-féle oklevelet utánozniok. Annak jellemzésére, hogy milyen nehezen tudtak akkor ilyenhez hozzáférni, elég legyen megemlítenünk, hogy a négy közül háromnak : a két rendbeli zalavári és a bakonybéli oklevélnek hamisítója csakis az egy pannonhalmi privilégiumot utánozhatta, s ehhez is csak azon a réven juthatott, hogy mind a három kolostor tudvalevőleg sz. benedekrendű. De a mi fontosabb, a hamisítónak a legkisebb sejtelme se volt arról, hogy egyáltalán létezhetnek olyan kitételek, melyek specialiter a Sz.-István okleveleinek sajátságait képezzék ! A mikor tehát utánzásra adta magát, — középkori szent naivitásában — éppen az eredetinek arcliaizmusait hagyta el s azokat következetesen, a saját korában divó kifejezésekkel buzgólkodott helyettesíteni. Ezekkel leplezi le ezekre állhatna a kifejezés : »décima de omnibus negociisminthogy a rabszolga csakugyan dolog számba ment akkor. Ámde a rabszolga, mint ilyen, birtokosának annyira személyes tulajdona volt, hogy mindenütt családjának tagjául tekintetett (család = cseléd) ; a tized pedig mindig csakis a gazdasági termesztmények után járt. Az a példa, mely ott, erre fel van hozva, egyszerűen dusnokságról szól, a mire ezer más példa is van, de gyermektizedre egyet sem lesz lehetséges találni.