Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - II. közl. 476

486 PECSEVI VISZONYA forrása Istvánfy s utána Heltai, továbbá Tinódi Sebestyén és Jovius. Az ezek munkáiból vett adatokat és nagyobb részeket mindenütt világosan föl lehet ismerni Pecsevi munkájában. De ezeken kivül még más magyar forrásokat is használt ; mert részint ő maga utal reájok, részint világosan kitűnik az illető fejezetekből, hogy azokat csak magyar kútfőkből vehette ; azonban — a főváros gazdag könyvtáraitól távol, egy vidéki kisebb városban feltalálható történeti kútfők nagyon korlátolt száma miatt — nem sikerült kiderítenem, hogy melyek azok, csak annyi bizonyos, hogy köztük van egy, vagy két régi latin krónikánk is. Hogy e fölismert kútfőkből miket vett át Pecsevi, alább egyenkint ki fogom mutatni s egyszersmind a homályos eredetű adatokat és fejezeteket is lefordítom, hogy egy szerencsésebb történetbúvár összehasonlítás útján rájöhessen az illető forrásokra. Ha azt vizsgáljuk, hogy Pecsevi a magyar kútfőkben talált történeti anyagot milyen módon vette át és hogyan használta fel, azt találjuk, hogy mind a két tekintetben többféle eljárást követett. A mi az átvétel módját illeti : vagy egészében lefordít egyegy kisebb, vagy nagyobb részletet; vagy sorról-sorra fordítván itt-ott elhagy valamit; vagy végre egy hosszabb részt kivonatoz, majd az eredetinek szavaihoz ragaszkodva, majd a maga kifejezéseivel adva elő ugyanazt a tartalmat. A mi pedig a történelmi anyag felhasználásának módját illeti, ez Pecsevit, mint történetírót, különböző fokozatban mutatja be. 1. A legegyszerűbb és kezdetleges eljárása az, hogy előbb elbeszél valamely eseményt a török források szerint, azután külön fejezetben lefordítja, vagy kivonatban mutatja be, a mit a magyar írók mondanak azon dologról. Ilyenek nála : a) A mohácsi ütközet, b) Az 1529-ki hadjárat, Buda és Bécs ostroma, c) Buda elfoglalása 1541-ben. 2. Gyakrabban teszi azt, hogy vegyesen használja együtt a török és magyar forrásokat; még pedig vagy úgy, hogy az illető eseményt nagyobb részben török kútfő után adja elő, de közbeszúr magyar forrásokból vett részeket is a hiányzó, vagy eltérő adatok pótlására ; vagy úgy, hogy a dolgot alapjában magyar forrás szerint beszéli el, csakhogy kiegészíti a maguk forrásaiból vett adatokkal. Ilyenek nála : a) Belgrád elfoglalása 1521-ben, b) Az 1532-ki hadjárat, c) Katziáner veresége 1537-ben, d) Pest ostroma 1542-ben, e) Esztergom elfoglalása 1543-ban, f) Velika elfoglalása 1544-ben, g) Temesvár eleste 1552-ben,