Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - II. közl. 476

484 PECSEVI VISZONYA föltenni, hogy 1595 után munkája írása idejéig megtanulhatta mind a két nyelvet; mert ő maga felvilágosít bennünket a felől, hogy milyen úton-módon tudta értékesíteni a magyar és latin nyelven írott történeti műveinket. Az imént idézett soraiban ugyanis így nyilatkozik : »kénytelen voltam a hitetlenek históriáit átnézetni (tehát nem: átnézni) s megkeresíeíni (nem : megkeresni), hogy e három szultán idejében történt békekötésekről mit írtak s azt lefordítva (nem pedig : fordítíaíva) jónak láttam könyvembe fölvenni.« E szavaiból világosan kitűnik, hogy nem, közvetlenül használta a magyar forrásokat, hanem volt neki latinál és törökül is tudó magyar embere, a ki az illető művekben fölkereste a kivánt részeket s elolvasván török nyelven tolmácsolta neki, ő pedig leírta törökül. — Sőt egy másik helyen azt is megtudjuk tőle, hogy miféle ember állott rendelkezésére. Azt a passust, melyben elmondja, hogy a török történeti munkák átolvasása után annak is utánajárt, hogy a hitetlenek a magok történeteiben hogyan irták meg Szulejmán hadjáratait, így folytatja: »Minthogy országunkban (t. i. Magyarország) igen sok magyar deák, azaz írni-olvasni tudó, van: boldogult (Szulejmán) több hadjáratát elolvastattam, némelyiket pedig törökre is lefordítottam. így mindenekelőtt a mohácsi harcznak fordítása ez, a mely következik, csakhogy a legapróbb részletek és bennünket nem érdeklő fölösleges részek elhagyásával.« (I. 106.) A dolog immár egészen világos. Pecsevi valamelyik íródeák segélyével használta fel a mi kútfőinket ; s minthogy akkor, midőn munkáját írta, Budán Musza pasa, budai helytartó társaságában volt : nagyon valószinű, hogy épen a budai pasa íródeákja volt az, a ki magyar és latin nyelvű történeti kútfőinket tolmácsolásával közvetítette Pecsevi számára. Ha a nevét nem tudjak is annak az íródeáknak, az — úgy hiszem — semmit sem ront le ezen adatnak történeti hitelességéből, a mint a névnek tudása sem igen emelhetné a hitelességet. A mint alább majd látni fogjuk, Pecsevi szövegének némely helyei úgy a latin, mint a magyar nyelvű forrás szavainak félreértését mutatják. Ennek oka bizonyára az, hogy tolmácsa nem jól értette meg a latin szöveget s így természetesen Pecsevi is hibásan tolmácsolta. Mivel pedig ilyenféle hiba a magyar nyelvű szöveg fordításában is találkozik, azt kell hinnünk, hogy a tolmács törökül sem tudott egészen jól s így nem volt képes szabatosan kifejezni és megmagyarázni Pecsevinek azt, a mit magyarúl elolvasott. Az ilyen apróbb hibák azonban elenyészőleg csekély számúak a felhasznált anyag terjedelméhez képest s nem is az a fő fontosságú, hogy Pecsevi mennyire helyesen használta fel a mi forrásainkat, hanem az, hogy egyáltában felhasználta őket.