Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - II. közl. 476

A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. 483 közlése után beszélek el. Sőt mivel nagyapám, a boszniai alajbég is részt vett a vár védelmezésében szandsákja seregével, így boldogult atyámtól és nagybátyámtól is hallottam egyet s mást. Végre pedig a hitetlenek történetéből szereztem tudomást ez eseményekről, melyeknek rövid foglalata ez.« (I. 233.) De legvilágosabban nyilatkozik a következő sorokban : »Mikor e rendezetlen gyűjteményemben Szulejmán szultán hadjáratait s hódításait dolgoztam fel, Musza pasa, második vezír - a ki boldogult IV. Murád szultán bagdádi hadjárata alkalmával kajmakám volt, jelenleg pedig a budai ejáletre terjeszté ki szerencséje árnyékát — egy napon így méltóztatott szólni csekélységemhez : »a szultánok uralkodás idejében történt békekötések — a miknek ismerete pedig igen szükséges, sőt legfontosabb a históriában — még nincsenek megírva.« Én ezzel mentegetőztem : »én az előbbi eseményekre vonatkozólag néhány jeles ember művét használván csak plagiator voltam s egyikben sem olvastam a békekötéseket illető dolgokat, azokat pedig magától nem írhatja meg az ember.« De mivel ismételten sürgetett, a moszlim historikusok pedig nem irták meg ezeket: tehát kénytelen voltam a hitetlenek históriáit átnézetni s megkerestetni, hogy e három szultán *) idejében történt békekötésekről mit, írtak s azt lefordítva jónak láttam könyvembe fölvenni. (1.428, 429.) Ehez nem kell commentár. Menjünk tovább egy lépéssel. Aza kérdés vár megoldásra, hogy hogyan jutott Pecsevi a mi forrásainkhoz, vagy helyesebben : hogyan tudta felhasználni a magyar és latin nyelvű kútfőket ? Legtermészetesebben azt gondolhatnék, hogy tudott nemcsak magyarúl, hanem latinúl is és megszerezvén az illető forrásokat, elolvasta. Ámde egész munkájában nincs nyoma a latinnyelv tudásának ; a magyar nyelv értésének liivésére pedig nem jogosít fel bennünket az a körülmény, hogy munkájában sok magyar szó fordul elő ; mert azoknak egy része olyan, hogy azokat a magyar szövegből egyszerűen megtartotta, más részök pedig — melyek nem fordított szövegben találhatók — a Magyarországon lakó törökök használatába is átmehetett, jóllehet a mai török nyelvben nincsenek meg a magyarból vett kölcsön szók között (ilyenek pl. nemes, hadnagy, cséplő, czipó stb.) Továbbá Pecsevi nemcsak egész munkájában nem említi, hogy tudott volna magyarúl, vagy latinúl, ha olvasni nem is, de legalább beszélni ; hanem épen ellenkezőleg azt mondja, hogy mikor 1595-ben Esztergom átadása ügyében alkudozott ő és két társa Pálfy Miklóssal, tolmács segélyével értekeztek. Végre azt sem lehet ') T. i. I. Szelim, I. Szulejmán és II. Szelim. 33*