Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - III. közl. 457

458 ZSILINSZKY MIHÁLY. nagyon eltér a mai közigazgatás szokásos felfogásától. Hiába keresnők abban a közérdek megvalósítására, a particularis érdekek meghiúsítására, a jog és törvény uralmának biztosítására való törekvést. Az állam eszméje, és az állam összes polgárainak érdeke és védelme ismeretlen volt. Egyesek és egyes osztályok, az úgynevezett nemesi rendnek érdekei érvényesültek mindenütt az állam és polgárság érdekei helyett. Ma már mindenki tudja, hogy a rendiség szelleme ellentétben áll a közigazgatás lényegével ; de hajdanában másképpen gondolkoztak az emberek. A mult században az egyes osztályok érdekeinek ápolását még természetesnek találták ; azért a közigazgatás teljesen elhanyagolta a nép tömegének szellemi emelését és anyagi jólétét. Az egész rendszer az alsóbb néposztályok elnyomására és gazdasági kizsákmányolására volt alapítva, és pedig nemcsak Magyarországon. hanem Európa minden országában. Törvénykönyvünkben kevés intézkedést találunk a közigazgatás szervezetére nézve ; annál több volt a királyi rendeletek száma, melypkkel az egész ország kormányoztatott. A király és a nemzet mindjárt a szatmári békekötés után szükségét érezték annak, hogy a közigazgatási rendszer újonnan szerveztessék. Ehez képest az 1715-ik évi törvényhozás országos bizottságot küldött ki,1

) azon utasítással, hogy az munkálatát a jövő országgyűlésnek terjessze be. Ez meg is történt. A következő törvényhozás 1723-ban annak alapján szervezte a vármegyéket. Sehol sem volt arra nagyobb szükség, mint a Tisza vidékén, hol csak néhány községnek romjai maradtak fenn és ahol a tiszai határörvideki rácz katonaság, külön katonai helyeivel, valóságos terrorismust gyakorolt.2

) ') Tagjai voltak : gr. Csáky Imre kalocsai érsek, gr. Koháry István országbíró, gr. Pálfy János horvát bán, gr. Czobor Márk főajtónálló, gr. Nádasdy László Csanádi püspök, içr. Nádasdy Tamás, gr. Draskovics Ádám, gr. Batthyáni Zsigmond, gr. Károlyi Sándor, b. Ebergényi Lajos, gr. Eszterházv Gáspár, b. Sándor Gáspár, Kiss János ansári püspök, Lipt.ay János pozsonyi kápt. követ, Szluha Eerencz személynöki itélőmester, Ráday Pál, Török András, Szirmay András, Huszár József, Bornemisza István, Mikházy György, Sándor Menyhért, Baczkó Mihály, Skaricza Gábor és Kajdacsy Pál L. Corpus Juris 1715. 50. t--cz. !) Lipót király még 1690-dik év nyarán Csernovics Arzén vezetése mellett mintegy 37 ezer szerb családot fogadott be országába ; ezek leginkább a Tisza és Maros jobb partján telepedtek le, hol még Hunyadi Mátyás korában is laktak szerb menekülők. Innét eredtek a Csongrádvármegyében virágzott szerb községek. A zentai 1697-ki diadal után a bécsi hadi tanács szervezte a Tiszamarosi határőrvidéket, oly formán, hogy az idetelepített ráczokból népkatonaságot állított fel. A király azt a hibát követte el, hogy egyéb kedvezmények mellett függetlenítette őket minden tehertől, sőt a vármegyék