Századok – 1892

Értekezések - DR. WERTNER MÓR:Kemény fia Lőrincz nádor és utódai. 41

44 DR. WERTNER MÓR. egy csapással ártalmatlanná tegyek. Több mágnás, kit Béla e feladat megoldásával megkínált, ajánlatát el nem fogadta ; a rabló csőcselékkel való barezot a cseh király elleni nagy hadjárattal szemben éppen nem tartották igen megtisztelőnek, másrészt a nehéz viszonyok következtében a netáni kudarcztól féltek. E válságos helyzetben Béla kipróbált Lőrinczünkhez fordult, ki 1259-ben királyi lovászmester és győri főispán volt.*) Miután a felajánlott állást elfogadta, kinevezte őt Béla azonnal szörényi bánnak s az ott működendő fegyveres hatalom főparancsnokának. Az új bán fényesen teljesíté feladatát. Legyőzte az ellenséget, elvette tőle a prédát és a zsákmányt és ijesztő például a rablók nagy számát a Duna partja mentén akasztatta fel. Rövid idő allatt a bánság a betörőktől meg volt tisztítva s az előbbi jóllét és rend visszatért.2) Hogy ily kimagasló érdemek után a királyi elismerés ki nem maradt, magától értetik ; miután akkori időben rendjeleket és czímeket nem osztogattak, kiváló érdemek elismeréseid jövedelmes országos hivatalokat és birtokokat adományoztak. Ügy látszik, hogy Lőrincz 1264-ig éppen nem volt gazdag ember. — Újvárt, melyet talán atyja után örökölt, s a baranyamegyei Gréczet kivéve más birtokait nem ismerjük. Gréczet 1262 előtt Demeter ha Sándornak cserébe adta; 1.262 körül 140 ezüst márkáért megint visszavásárolta.8) 1264. ápr. 13-án IV. Béla királytól a baranyamegyei Rend, Henclie és Letnuk helységeket kapja. 1260 óta hivatalos állása is emelkedett. Szörényi báni méltóságán kívül 1262 körül még az országbírói s a mosonyi főispáni méltóságot is viseli ; 1263-ban a Béla és István között létrejött békekötéskor szörényi bán és István tárnokmestere.4) A Béla és fia István között 1264 után ujolag kitört viszályok magától érthetőleg a főnemességre s a királyi udvar környezetére is visszahatottak ; vagy az egyik, vagy a másik fél pártjához kellett szegődnie. Lőrincz, kit 1263-ban még István tárnokának ismerünk, e korszakban Béla pártjához szegődvén, István ifjabb király legveszélyesebb és legelkeseredettebb ellenségeinek egyike volt ; hogy miért ? nem tudjuk. 1267-ben atya és fiu közt nyilt háborúra került a dolog. István Erdélybe menekült ; a Kökényes-Renold nb. Mikod bán és fivére Imre egy, kúnok és magyarokból álló utána küldött sereget ') Wenzel, VII. 503. 1. •) Erről, valamint Lőrincznek az orosz és morva hadjáratokban véghezvitt tetteiről IV. Bélának 1264. ápr. 13-án kiállított oklevele szól ap. Fejér, IV. 3. 196. 1. 3) Wenzel, XI. 379.1. — Hazai okmánytár, VI. 163,1. ') Fejér, ÍV. 3. 160. 1.