Századok – 1892
II. Könyvismertetések és birálatok - MANGOLD LAJOS: Anglia történeti irodalma az utóbbi években. 415
TÖRTÉNETI IRODALOM. 419 angolszászoknál is a szabad parasztok közössége együttesen birta volna a Mark határában fekvő birtokot. E jogtudományi csoport végén megjegyzem, hogy az angolszász jog rövidre fogott, de alapos áttekintése a Holtzendorff-féle Lexikonban található,2 ) még pedig Brunner elsőrendű jogtudós tollából. Nyelv, irodalom és a mythologiába vágó dolgozatoknak nagyon is bőviben van az ujabb irodalom. Kluge 8) hasznavehető kalauzt irt az ifjabb nyelvészek számára; Traube 4) a Nagy Károly korabeli angol irókat méltatta ; Morley 5 ) nagy művének II. kötete felöleli az irodalmat Caedmontól egészen a normann hódításig. Assmann6 ) folytatta a Grein által kezdeményezett prózagyűjteniényt. Manitius'1 ) Baeda-ról értekezett (mely névalak, mellesleg mondva, helyesebb az eddig használt »Beda«-nál). Legtöbbet foglalkoztak a germanisták a Beovulf költeménynyel. Első sorban Müllenhojf,8 ) azután Sarrazin, 9) Heyne, végűi Bernhard ten Brink. E helyen azzal kell beérnem, hogy e fontos művekre ráutaljak. Az elhunyt nagyhírű berlini germanista a Beovulf-mondát nem Dániából költözteti át Anglia partjaira, hanem a friezek közvetítésemellett Skandináviából származtatja, még pedig a VII. század elején. Sarrazin a monda hazáját a Gőta-Elf vidékén keresi, míg a monda feldolgozását Dániába helyezi, a hol 700 körül Starkad dalnok azt átdolgozta ; mai alakjában — szerinte - a hősköltemény lényegileg azonos a Cynewulf által készített angolszász fordítással. Említendő még a Heyne-Socin által kiadott szövegkiadás,10 ) mely történeti jegyzeteket is tartalmaz. A szintén már elhunyt Bernhard ten Brink »Beowulf-Untersuchungen« cz. könyvében n) több szerzőnek tulajdonítja az eposzt, melyet mai alakjában a X. században jegyeztek fel Angliában. A szt. Grál-vó\ szóló, 1880-ig megjelent irodalmat Heinrich Gusztáv 12 ) ismertette a hazai olvasóközönséggel. Azóta ') Bigelow, Placita Anglonormannica. 1879. 5. kiad. 1890. 3) A Paul-féle Gesch. der German. Philologie I. kötetében 780. 1. <) Traube, Karoling. Dichtungen. Aedelwulf, Alchuine, Angilbert. (1888.) <>) Morley H., English Writers. II. köt. 1S89. «) Assmann, Biblioth. Angelsächs. Prosa. (III. köt. »Heiligenleben.«) ') A bécsi akadémia értekezéseiben. 1886. ") Müllenhojf K., Beovulf. Untersuchungen über d. angelsächs. Epos 1889. 9) Sarrazin G., Beovulfstudien. 1888. ">) Beovulf. 5. kiad. 1888. ") Megjelent a »Quellen u. Forschung, zur Sprachen- und Kulturgesch. d. germ. Völker« cz. vállalatban. 1888. ") A szt. Grál (Budapesti Szemle 1886.). Ugyancsak Heinrich Ossian, a mesés kelta bárdról is értekezett. (1884. évf.)