Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - I. közl. 395

396 l'ECSEVI VISZONYA ismertették meg velünk, a mely a török eredetinek olasz és franczia nyelvű átdolgozásán alapszik : addig a törökség azon szerencsében részesült már 250 esztendővel ezelőtt, liogy egyik historikusa közvetlenül nemzeti nyelvén szólaltatta meg a magyar történetírókat. Csak 250 esztendőt mondtam ; mert ezúttal nem szándékozom beszélni Malimud terdsümánról, a ki a magyar történeti irodalom ismeretében és ismertetésében egy századdal megelőzte Pecsevit, a mennyiben kevéssel a mohácsi vész után egy latin nyelvű magyar krónikát fordított törökre, vagy talán helyesebben átdolgozott,1

) — egy olyan krónikánkat, a melyről még máig sincs kiderítve, hogy melyik az, vagy megvan-e még, vagy csupán e török fordításban maradt ránk. A külföldön is, itthon is volt egy-két ember, a ki Pecsevi munkáját forgatta, de senki sem volt, a ki alaposan tanulmányozta volna. Innen van az, hogy sem életét, sem történetírói működését mindeddig nem ismertük a maga valóságában ; ismerete úgy szólván a félreismerésből állott s ezt segítette elő úgy Vámbéry, mint Hammer, meg az is, a ki ez utóbbinak nyomdokát vakon követte. Senki sem volt, a ki érdeme szerint méltatta volna ; senki sem találkozott — még azt sem véve ki, a ki magyar kútfőkből vett részeket fordított vissza magyarra munkájából — a ki megmondta volna, hogy ez az ember ismerte a korabeli magyar történeti irodalmat s kimutatta volna, hogy abból micsoda forrásokat használt. Ez a méltatlan bánásmód s az a fontosság a magyar történetírásra nézve, serkentett bennünket arra, hogy Pecsevit, munkája megalkotása után harmadfélszázad múlva, feltámasszuk halottaiból; mert megérdemli, hogy igazán tudjuk: ki volt és mit tett, Ezzel tartozunk neki is, de — talán még inkább — magunknak is. Ez előleges tájékoztatás után elbeszélem Pecsevi életét, azután szólok róla, mint történetíróról s végűi bemutatom, hogy hogy, mit és hogyan használt fel a magyar történeti kútfőkből. II. A legtöbb, a mit eddigelé Pecsevi életéről tudhattunk, ama kis czikk tartalmából állott, mely 1890-ben Gömöry Gusztáv tollából megjelent a Hadtörténelmi Közlemények harmadik évfolyamának III. számában (417—419. lapokon) »Adalékok Pecsevi életrajzához« czím alatt. Megvallom, hogy azonnal gya') Megvan a M. T. Akadémia kéziratai között »Tárikh-i-Ungürúsz« ezímen. Ismertette Vámbéry Magy. Akad. Értesítő (szerk. Csengery A.) 1860—Cl. évf. I. k. és Budenz József ugyanott 1861—62. évf. II. k.