Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - I. közl. 395

PECSEYI VISZONYA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. — F.LSÖ KÖZLEMÉNY. — I. Egy török történetírónak, Pecsevi Ibrahim efendinek életét akarom elmondani és irodalmi működését megismertetni. Igazságot akarok szolgáltatni neki épen harmadfél század múlva ; neki, a ki valamennyi török író között legjobban érdekel minket, magyarokat ; neki, a kivel még eddig mindenki méltatlanul bánt, a ki csak néhány sort is írt róla. Pecsevi nem csak annyiban érdekel bennünket, hogy munkája igen becses forrásúi szolgál hazánk történetéhez, hanem hazai történetírásunkhoz való viszonyánál fogva is. Mert míg a mi történetírásunk — a helyett, hogy közvetlenül használta és értékesítette volna a török historikusokat — mind e mai napig idegen közvetítők kalauzolását vette igénybe s Zinkeisen, de főleg Hammer munkáira támaszkodott, olyan emberek munkáira, a kik némely török írót már maguk is franczia, vagy olasz fordításban használtak; s azon Hammer munkájára, a kiről már ketten is kimutattuk,1) hogy teljesen megbízhatatlan ember : addig Pecsevi, már a XVII. század első felében tudatára jutván annak, hogy a törökségnek Magyarország területén lefolyt történetét nem lehet eléggé ismerni és megírni a magyar történeti kútfők felhasználása nélkül, közvetlenül fordul a mi forrásaink felé s átveszi belőlük, a mire szüksége volt. Míg nekünk — a kik a magunk földjén másfél századig együtt laktunk a törökkel — be kellett érnünk azzal, hogy történetíróink egykori lakótársunknak és ellenfelünknek ránk vonatkozó adatait olyan német fordításból ') Vámbéry a Magy. Akad. Értesítő (szerk. Toldy E.) 1861 — 62. évf. II. k. 104. lapján, én pedig a Hadtörténelmi Közlemények 1890. évf. III. és IV. s az 1891.'évf. I. és II. számaiban.