Századok – 1892
Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375
386 MAGYAR-LENGYEL, UNITÁRIUS ÉRINTKEZÉSEK illeti, az iránt már egyikünk többször írt a nagytisztelctű plébánus úrhoz, a mi igen kedves atyánkfiához ; de a levelek talán valahol eltévedtek, vagy nem jutottak kézhez. Az azokban felhozottakat nem lesz terhetekre ismételnünk. Stegmann Máriánna t. i. Marchiában életben van, Siedmigritius úr hitvese. Itt nálunk pedig laknak s Krisztus keresztjét viselve valóban keresztény életet folytatnak a boldog emlékezetű Trembicius úr egy fia és három leánya, valamint egy Diringi-nemzetből való hajadon is (virgo Diringiana). Ifjabb Stegmann Joachimnak, a véghagyományozónak fivérétől való unokája — azt mondják - meghalt, de Danzig (Gedanum) szomszédságában egy élő fia van. Ha tehát nagy tiszteletű atyánkfiai! a ti további jóságtok akarja, ezeket a Poroszországban élőket illető rész hozzánk elküldhető ; sőt ha annak, a ki Marchiában él, az őt illető rész kiadására nem lesz alkalom, az itt élőkre szintén átruháztathatik, a mi minél hamarabb lesz, az örökösök annál hálásabban fogadják. »A mieklézsiáink állapotjáról, ha komoly ésfontosabb dolgaitok közt értesülni kívántok, kedves leveletek meghozói meg tudják mondani. Mi mindig óhajtottuk, hogy veletek, legkedvesebb atyánkfiai, levelünk által minél gyakrabban kezet szorítsunk és dolgainkról beszélgessünk. De a hely rendkívüli távolsága s az utazás nehézségei miatt ezt csak kívántuk inkább, mint reméltük. Kérünk azért alázatosan, hogy legalább néha, lia mint most, oly bizonyos és jó alkalmatosság adja elő magát, jövőben is állapotaitokról minket bizonyosakká tenni méltóztassatok, a mint kedves leveletekben meg is ígértétek, hogy így a ti atyafiúi barátságtokat, a mit elődeitek a mieinkkel mindig és őszintén fentartottak, minket illető öröklött jogunknál fogva legalább ily módon kiegészíthessük és folytathassuk. »A mi még hátra van, szeretett és hőn tisztelt atyánkfiai! a kik mint ragyogó korona úgy tűntek ki az őszinte igazság és az egy Istent és az ő fiát hivők között, a kik az Úrim és Tummim fényét (Fulgor), a melylyel fölékesítve vagytok, a tudomány sugárai s életetek tisztasága által szélyel hintitek, úgy, a mint elkezdettétek, álljatok meg az urban és az egyszer megismert igazságban, a mit a szerencsétlenség semmi zivatara meg ne döntsön, sőt továbbra is az ő szeretetében buzgólkodván, őseitek dicséretes példája nyomán előre haladjatok. A világosságnak atyja pedig, a kitől száll alá minden tökéletes ajándék onnan feljülről, s az ő egyszülött fia, a ki jelen van gyertyatartóival s azokat megvizsgálja és megvilágosítja, a ki hatalmas jobbjában tartja a csillagokat, áraszszon el titeket és egyházaitokat az ég minden áldásaival, s oltalmazzon és védjen továbbra is a sötétség fejedelmének minden cselszövénye és csúfolódásai ellen. Ennek