Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - B.: Hausrath; Adolf: Arnold von Brescia. 336

340 történeti irodalom, egy személyben. A békét hirdeti, de a hova csak lép békétlenséget támaszt. A német királyt római útra izgatja, a népeket keresztesjáratra török s eretnek ellen s a mellett áhítja a békét e földön, az emberek örömét. Bernát annak a rendszernek a typusa, melyben a kereszt egyszersmind éles kard.« Bernát harcza Arnolddal különben nem forgott többé a Scholastika kérdései, hanem az egyházi hatalom kérdése körűi s annál hevesebbé vált, mert mindketten mint az egyház reformátorai léptek fel. Egy közös vonásuk volt. Mindkettő reformálni akarta a papság szellemét az askesis által. De a czélra tekintve, nem lehetne élesebb ellentétet gondolni. Arnold az askesis által a papságot a világtól egészen el akarta fordítani s itt tért nyitni egy ujabb, a polgári elem fejlődésének; ezért védte Bresciában a consulok függetlenségét s alkotja meg később Rómában az antik respublica káprázatát. Szent Bernát ideálja azonban nem egy szegény, hanem egy hatalmas egyház, mely az askesis által jogot nyer arra, hogy a földön is uralkodjék mindenek felett. S szent Bernát maga, kopott ruhájában csakugyan egyik első hatalmi tényezője lesz korának. Arnold pedig azalatt bujdosik »vagus et profugus super terrain«, mint szent Bernát irja. 1142- 43-ban Zürichben tartózkodik, prédikálva, a népet lelkesítve s a nemesség által úgy látszik — védve, melynek nem egy pöre volt vámok, földek miatt az egyházi hatóságokkal. Bernát itt is üldözi; levelében a constanczi püspökhöz kigyót-békát kiált az emberre, ki báránybőrbe bujt farkasként körüljár s »elnyeli a népet, mint egy falat kenyeret«. Zürichből a magának mindig pártfogókat találni tudó Arnold a Csehországba induló pápai legátus, Guidó környezetébe jut. Lehet, hogy megszállta a nyugalom vágya, vagy a honvágy ; annyi bizonyos, hogy Bernát intései ellenére is, új pártfogója megszerzi neki III. Jenő pápa bocsánatát. Arnold visszatérhet Olaszországba s visszavétetik az egyház kebelébe, ha egy évet tölt nyilvános vezeklésben Rómában s engedelmességet esküszik a pápának. A XII. században ép Róma volt az az egyetlen hely, hol Arnold eszméi látszatra testet ölthettek s a sors mint valami nagy tragikai költő — ép ide terelte Arnoldot, hogy eszméi áldozatává tegye. A római nép forrongani kezdett s mint később Dante scholastikus költeményébe átveszi itt-ott a klasszikus költészet alakjait s vezetőjévé teszi "Vergiliust: úgy itt a középkori községi élet is egy át nem értett mult eszméjét s formáit kölcsönzi által. Egy sacer senatum s consulok állanak a város élére s babonás, ingatag quiritek seregével háborút üzennek a pápa világi fönliatósága ellen. Hausrath érdekesen meséli el e harcz