Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - B.: Hausrath; Adolf: Arnold von Brescia. 336

történeti irodalom. 341 esélyeit a különböző pápák alatt, mely azután Barbarossa római útjával egészen a pápa javára dől el. Bresciai Arnold azalatt tért teremthetett — a mint ma neveznők — politikai romanticismusának. A világtörténet színpadán ismételhette, a mit pályája kezdetén Bresciában próbált. 0 lett a quiritek lelke s megérlelődött benne a kettős ideál : a vallásos asceta, a papok világi hatalma ellen dörgő izgató a Forum romjai közt beszélve, magára öltötte a tógát s a régi Róma polgárának képzelte magát, így párosult egy kis valósággal nagy illusio. A község egoistikus politikai törekvéseinek Arnold az egyházi reform gondolata által magasabb tartalmat akart adni ; ő maga azonban ép e politikai kapcsolat által végkép elbukott. A római nép legkevésbbé fogta fel Arnold vallási reformját s ez első megpróbáltatásnál elárulta őt. Addig azonban a Capitolium újra felépítésénél csodálatos politikai restauratiónak kellett volna végbe mennie. Az alsóbb nemesség alkotta volna meg a régi lovagrendet ; asenatus s a fórumra gyűlt nép választotta volna meg az új császárt. Egymás után irták III. Konrádnak s később Barbarossának az ünnepi leveleket s a patres conscripti szívesen megválasztották volna Barbarossát császárnak, ha ez kezükből elfogadja a méltóságot. A levélben bibliai-helyek, egyházatyák nyilatkozatai, a digestákból vett idézetekkel váltakoznak. Barbarossa durva Ezsau lehetett — mint a rómaiak nevezték — de érzéke volt a valóság iránt; »tudta, mi a metsző aczél s gyermekes aranycsillogás s egy pillanatig sem habozott, hogy kinek kezéből fogadja el a koronát«. Különben mielőtt még Olaszországba érkezett, az 1152-ben választott senatus már alkudozni kezdett a pápával. A lelkesedés hamar lohadni indult s mikor az új pápa, az angol Breakspeare, IV. Adorján 1155 husvétjén az interdictumot Rómára kimondotta, ura lett a helyzetnek egészen. Az interdictum érzékeny csapás volt a zarándokokat váró Rómára ; az új senatusban különben sem ültek már Arnold meleg pártolói ; s a híveket megingatá az új pápa határozottsága s a német sereg közeledése. így az interdictumot végre lehetett hajtani. Éjfélkor fölrettentették álmokból a lakosokat a félrevert harangok s a papok s püspökök fáklyafénynél indúltak templomaikba. A megfeszített képére fátyolt vetettek s fölhangzott a fájdalmas ének : »könyörülj rajtunk«. Mintha ellenség volna a kapu előtt, az ereklyéket eltették s futó lépéssel a pinczékbe temették, az oltárokat leszedték, a már megszentelt ostyákat a chorusban tűzön elégették. Ezután a püspök a szószékre lépett s a bűnhődés beteltéig megtiltott minden szent cselekményt. A kereszteket, szent képeket leaggatták a falakról, s fordítva a földre fektették, az ablakokat lefüggönyözték s végre a miserere