Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A magyar irodalom története. (Irta: Bodnár Zsigmond.) 243

243 történeti irodalom. mán. Az »Isztoricseszkij Vjesztnyik« pedig két évfolyamán át Petrof czikksorozatát közölte az 1856. évi párisi congressusröl az orosz külügyministerium hivatalos levelezéseiből, melyek — mivel ekkor éppen Ausztria magatartásán fordult meg minden — monarchiánk külpolitikáját, minden rugóival egyetemben, elénk állítják. De mindezeknél sokkal inkább fog érdekelni mindnyájunkat az a hír, hogy Paszkievics herczegnek az 1849-iki hadjáratról szóló hivatalos és intim levelezését, emlékiratait stb. — e korszaknak legfontosabb kútfőit — nemsokára olvashatni fogjuk. Scserbatof herczeg orosz táborszernagy örökség útján birtokábajutván Paszkievics iratainak s kiegészítvén azokat az orosz táborkari levéltár adataival, kiadásukat, egész terjedelmükben, térképekkel s csatatervekkel felszerelve, 1889-ben megkezdette. Eddig három kötet jelent meg, de az utolsó még csak az 1832-ik évvel végződik, tehát a szabadságharczunkra vonatkozó rész a negyedik vagy ötödik kötetben mihamarabb fog látni napvilágot. Ismertetésünkből végül nem szabad kifelejtenünk egy fiatal orosz tudósnak Petrof AleJcszej-nek (Zsurn. Min. Narodn. Proszv. juniusi füz.) czikkét, ki tavaly nálunk is megfordulván, abban a Munkácson és Ungvártt talált XVI. századi cyrill nyomtatású könyveket ismertette. De mi azért fektetünk rá különösebben súlyt, mert czikke végén igen rokonszenves hangon emlékezik meg hazánkról s a magyar tudományról. »Az orosz tudósok Magyarországon való utazásának — úgymond — kedvezőtlen politikai körülmények s még inkább előítéletek soká szolgáltak akadályul. De — amint mi magunk meggyőződtünk — a magyar tudomány képviselői között mindenikünk barátságos fogadtatásra találhat, nagybecsű ajánlásokban, útbaigazításokban és tanácsokban részesülhet.« Ezután annak a reményének ad kifejezést, hogy — a mit mi is igen melegen óhajtunk — az orosz magyar összeköttetések az irodalmi téren ezentúl sűrűbbekké és bensőbbekké fognak válni. TAGÁNYI KÁROLY. A magyar irodalom története. Irta Bodnár Zsigmond. I. kötet. Budapest, 1891. 8-r. LIV, 510 1. Az alábbi sorokban vizsgálat alá vett munka eddigelé mindössze a harmadik a Toldyé és Beőthyé mellett, a melyet komolyabban számba vehetünk, de talán valamennyinél nagyobb igényekkel lép az olvasó elé. írója nem pusztán az irodalomtörténet tényleges adatait ügyekszik összecsoportosítani, hanem az események szülőokait is vizsgálja. Más szóval az idők folyamának,