Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A magyar irodalom története. (Irta: Bodnár Zsigmond.) 243

244 történeti irodalom. az emberi szellem szakadatlan működésének, az eszmék folytonos harczának törvényeit ügyekszik megmagyarázni vagy legalább megállapítani. Hogy a szellem világa szintén hódol bizonyos törvényeknek, hogy a nemzetek életét igazgató eszmék szövedékében szigorú törvényszerűségek vannak, azt gondolkodó ember nem tagadhatja ; de hogy e törvények épen olyanok-e, mint az anyagi világban, a mely külső érzékeink tapasztalatai s vizsgálatai alá esik, azt mindeddig csak sejtették, kétséget kizárólag bebizonyítani nem sikerült. S alig is hiszszük. hogy sikerüljön, épen ama különbség miatt, a mely a szellem és anyag között, a látható és láthatatlan világ tényei közt mindég megmarad, a melyeket egymással kiegyeztetni, viszonyba hozni igen, de egyiket a másikból kimagyarázni bajosan sikerül, mert minden következtetés, a mely a physicai tünemények törvényeiből alkalmaztatik a szellem működésének magyarázatára, csupán csak föltételes értékű, kétes bizonyítású, s korántsem kielégítő. Ilyennek tartjuk a Bodnár Zsigmond kísérletét is, a mely az események szülőokainak megértésére egy újabb, bár alapjaiban rég ismert elméletet állít elénk, hogy ezzel a világtörténet szellemének titkait föltárja, s kimutassa, hogy az ember eszményi világában épen oly haladás és összeütközés, épen oly erők működése, küzdelme, akadálya, szóval épen oly folyamat megy végbe, mint a reális életben, mivel szerinte »az ember belvilága nem lehet egyéb, mint a külsőnek szebb, vagy fensőbb, szellemibb formája«. Még ha így fogjuk is fel az ember eszményi életét, a mely a vallást, bölcseletet és művészetet megteremtette : már ekkor sem következtethetünk kétségtelen érvénynyel a reális világ tüneményeiből az eszményi élet működésére, csak annyiban, a mennyiben a kettőnek egy azon alapja van. De hiszen éppen ama különbség, mely a fensőbb és alsóbb, a belső és külső, a szellemi és való élet közt elénk tárul, alkotja a művészetet, vallást és bölcselettudományt, tehát ha az embernek kéttűs világát, a melyet Bodnár is elismer, két fogalomnak veszszük : bizonyos, hogy a szellemi világ fogalma nem ugyanazon jegyekből alakúi, mint a való, a látható világé ; következőleg ez utóbbiból amarra csupán közös jegyük alapján lehetne hímet varrni, csakhogy épen a különböző jegyek alkotják a szellemi világ fogalmának lényeges jegyeit, s így a szigorú alap teljesen hiányzik a következtetésre. Ámde a munka bevezetése és előszava közt, épen ez alapfelfogásra nézve igen nagy különbség vehető észre, miből azt látjuk, hogy Bodnárnak csak a munka megírása közben alakult meg újabb elmélete, arra a kezdetnél ha gondolt is, tisztában épen nem volt vele.