Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Kotelmann; L. dr.: Gesundheitspflege im Mittelalter. 168

168 történeti irodalom. akarta elnyomni, de abban igaza van, hogy a boszorkányperek jelentékeny részét az idézte elő, hogy lelki betegeket és hystericusokat az ördög által megszállottaknak hirdettek. Az is egyik érdeme e munkának, hogy sok balitéletet ezáfol s tévedést tisztáz. írva is úgy van, hogy a nagy közönség is tanulsággal olvashatja. E könyvben — valamint átalában a boszorkányperekről irt külföldi munkákban — a magyarországi boszorkányperek nincsenek felhasználva, minek okát abban találjuk fel, hogy hazánkban a boszorkányperekkel tüzetesen még alig foglalkozott valaki, s az erre vonatkozó adatok csak elszórtan jelentek meg. Ujabban Komáromy Andor tagtársunk, tanfelügyelő tette tanulmány tárgyává, ki 1517 —176 7-ig 216 boszorkánypert gyűjtött össze, s azoknak feldolgozásával foglalkozik. Gesundheitsflege im Mittelalter. Kulturhistorische Studien nach Predigten des XIII., XIV. u. XV. Jahrhunderts. Von Dr. Med. et Phil. L. Kotelmann Augenartz. Hamburg, 1.890. 8-adr. 27fí I. Annyi bizonyos, hogy ennek a szemorvosnak rendkívül jó szeme van ; a XIII—-XV. századi német praedicatiókból egy olyan munkát állított össze, melyből Henne am Rhyn s a többi német culturhistoricusok bőven tanulhatnak, de tanulhatunk mi is. A polgárságnak és népnek házi életét új oldalról világítja meg. A papok híveiknek nemcsak lelkével, hanem testével is gondoltak, s Kotelmann nem tett mást, minthogy a német papok egyházi beszédeiből kiszedte és csoportosította hat fejezetben a táplálkozásra, öltözködésre, bőr és haj gondozására, prostitutióra, testgyakorlatokra (táncz, birkózás, ugrás, kuglizás, czéllövés stb.), orvosi segélyre, betegápolásra, temetkezésre vonatkozó adatokat. Minden adatát szószerint, betühiven idézve, egyházi szónoklatokból veszi s a végén nemcsak képet nyerünk ezen századok belső életéről, hanem megtanuljuk azt is, hogy mije volt a pap a maga nyájának : az élet minden viszonyában kivétel nélkül az a tudatlan nép — tőle tanulta meg, hogyan gyártsa a szert, hogyan gondozza lelkét s ügyeljen egészségére. Szidta a mészárost, ki romlott húst árúi s nem törődik vele, hogy a ki megveszi, halálos betegséget vásárol. Beszélt a fényűzés ellen, irányt adott, hogyan neveljék a gyermekeket. Valóban ezeknek a szónoklatoknak gyakorlati hasznuk volt a magok korában s az innsbrucki collectio a német culturtörténetnek első rangú forrása. Óhajtandó volna, hogy egy ilyen collectio kiadása nálunk is létre jöjjön : nálunk is csak akadna valaki, ki — Kotelmann példájára — feldolgozná azokat.