Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - –S. –R.: Gyulafehérvár története. (Irta Király Pál). 158

J 58 történeti irodalom. Midőn 1197-ben Rikhárd segédcsapatokat kért az ország nagyjaitól, a lincolni püspök arra hivatkozott, hogy az ő püspöksége a külföldre nem köteles segédcsapatot küldeni a királynak. Rikhárd maga elé idézte. Roche d'Andéliben volt a találkozás. A király misét hallgatott a szentegyházban és némán fogadta a püspököt, ki a szokott módon köszönt. »Csókolj meg, uram király« — monda a püspök. Mert így szokták üdvözölni egymást a fejedelmek és az egyház nagyjai. A király, ki már előbb elfordult, most még jobban elfordította arczát. »Csókolj meg, uram . király,« mondá a püspök és megragadta a király mellényét. »Non meruisti,« dörmögte Rikhárd. »Megérdemeltem,« válaszolt Hugó és keményebben megrázta. Ha félelmet mutat, Rikhárd alighanem a porig alázza, de ily bámulatos vakmerőség előtt ; meghajlott. S megcsókolta Hugót. Midőn Hugó másodszor is egészen hasouló ügyben utazott Normandiába, Angers mellett hallotta, hogy Rikhárd meghalt. Hugó a temetésre sietett, noha intették, hogy ne menjen, mert az utat rablók veszélyeztetik. »Nem félek a rablóktól, jobban félek attól, hogy elmulasztom kötelességem uram és fejedelmem iránt,« s még elég korán érkezett Fontevraultba, hogy megadja az utolsó tiszteletet a souverainnek. kivel szembe szállott, s kit mégis nagyon szeretett. Hugó élete is vége felé járt már. Halálos ágyán hidegen fogadta János királyt, kit nem szeretett, s Hubert érseknek is oly »borsos« szavakat kellett hallania tőle, hogy többé nem volt kedve meglátogatni a beteget- Fényes temetése volt, János király s három érsek vitték koporsóját a szentegyházba. A skót király könnyezve kísérte a halottat. Még egy csoport szegény zsidó is gyászolta a püspököt, kinek könyörületessége még ez üldözöttekre is kiterjedt. -d. - Gyulafehérvár története. A város megbízásából irta Király Pál. Kiadja Gyulafehérvár sz. kir. város közönsége. 1. kötet Apulvm, Gyulafehérvár az ó-korban. Nagy octav 1—432 lap. Az erdélyi fejedelmek egykori székvárosa, az erdélyi püspökség ősrégi metropolisa a közelgő évezredes ünnepélyen saját történeti monographiájával kiván megjelenni, s a városi közönség választottja : Király Pál a czímben foglalt testes kötetet Dacia katonai központjának, a XIII. legio főhadiszállásának szenteli. A II. és III. köt. a középkori Gyulafehérvárt fogja majd felölelni. A IV. kötet az újkort tartalmazza s a város közgazdasági, természetrajzi és statistical rajza zárja majd be a széles