Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - –d..: Short Studie on Great Subjects. By James Anthony Froude. 154

TÖKTKXKT1 IRODALOM. 157 püspök azt mondta, liogy a kanonokok a király szavára hallgat­tak s nem a szentlélek sugallatára. Majd miután újra megválasz­tották, előbb a Chartreuse engedélyét akarta megvárni s csak ezután fogadta el az új méltóságot. De a király csalódott az új püspökben. Hugó mindjárt kiátkozta az udvari főerdészt valami visszaélés miatt, s midőn a király az ép megüresedett lincolni stallumot egy udvaroncza számára kérte, abban a hiszemben, hogy Hugó sietni fog e kérés megadásával kiengesztelni a hara­gos királyt, azt a nem várt választ kapta, hogy a stallumok nem udvaronczok, hanem papok számára valók. Henrik Woodstockba hivatta a püspököt s meg akarta neki mutatni, hogy komolyan haragszik. S most az angol történet egyik legkülönösebb jelene­tének lett színhelyévé a woodstocki park. Henrik a földre ült kíséretével. A püspök közeledett, de senki sem kelt fel, senki sem szólt. Hugó köszönt s nem kapott választ. Néhány perez múlva közelebb ment a királyhoz, nyugodtan félretolt egy főurat, ki Henrik mellett ült és maga foglalta el helyét. Még mindig csend volt. Végre a király tűt és czérnát kért, balkezének egyik ujja ugyanis megsérült, a kis vászon kötés, mely a sebet takarta, meglazult s a király most varrni kezdett. A püspök reá néz és a legnagyobb nyugalommal igy szól : »Felséged most falaise-i rokonaira emlékeztet engemet.« Csak a király értette a czélzást, ökölre szorította markát s alig bírta magát fékezni, de azután görcsös nevetésbe tört. És maga magyarázta-meg kíséretének a czélzás értelmét. »Ősömnek, a hódítónak vére - úgy mond — nem a legtisztább. Anyja Falaiseből való, mely híres bőrmunkáiról és midőn e gúnyos úr látta, hogy varrok, rokonságomhoz hasonlított.« Majd a szemrehányások kezdődtek, de Hugó azt válaszolta, hogy csak kötelességét teljesítette s hogy veszélyeztette volna a király lelki üdvét, ha másként cselekszik. A király engedett. Lehetetlen volt e püspököt bántani, ki éles szavú volt, pipere mordacior, mint maga mondá, és hajthatatlan, de a mellett igaz­ságos és könyörületes is, s önmaga iránt még mindig szigorúbb, mint mások iránt. A karthausiak szigorú szabályai szerint élt a püspöki szé­ken is, de azért azt mondotta, hogy Isten az ítélet napján nem azt fogja kérdeni, hogy szerzetes voltál-e, hanem azt, hogy keresz­tyéni éltet éltél-e. De valódi lelki alázatosságában is drága volt előtte az ügy, melyért Becket meghalt. Az egyház kiváltságait bátran védel­mezte Hubert érsek, a prímás ellen, ki igen is engedékeny volt a világi hatalommal szemben. S Oroszlánszívű Rikhárdtól ép oly kevéssé félt, mint Henriktől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom