Századok – 1892
II. Könyvismertetések és birálatok - –d..: Short Studie on Great Subjects. By James Anthony Froude. 154
1 ŐG TOliTÍOXETI IKODAl.OM. Becket sirján. Alázatával visszanyerte alattvalói szeretetét, s törekvése most az volt, hogy emelje és szilárdítsa azt a büszke intézményt, melylyel könnyelműen mérkőzni próbálkozott. Politikája végrehajtására a Chartreusetől kért segítséget. De a karthausiak letelepítése Withamben sok nehézséggel járt. A szász lakosságot kárpótolni kellett földeiért és kunyhóiért. Az első prior ott hagyta Angliát, a második meghalt bosszuságában. Ekkor figyelmeztették a királyt Hugóra. A Chartreuse nem szívesen bocsátotta el, ő maga sem örömest ment, de végre győzött a megfontolás, hogy Hugónak missiót kell teljesítenie Angliában. Az új prior azt tartotta, hogy a telepítvény nem virágzik fel, ha jogtalanságra alapítják. »Míg felséged nem kárpótolja e szegény embereket az utolsó fillérig — így szólt Hugó a királynak — addig ott le nem telepedhetünk.« A király semmit sem birt megtagadni Hugótól, ki ugyan a király kedvéért nem engedett abból, mit jogosnak tartott, de különben igen jól tudott Henrik inye szerint beszélni. Midőn a szász jobbágyoknak járó kárpótlás ügye már el volt intézve, a karthausiak panaszkodtak, hogy a király még mindig nem váltotta be azon igéretét, hogy a szerzetnek házat és kápolnát építtet. A hevesebb vérű barátok már azzal vádolták a priort, hogy fél a világi hatalomtól. »A király — így felelt erre a vádra Hugó - éles elméjű és kifürkészhetetlen lelkű férfiú.« Elindult társaival Henrikhez. A békétlen szerzetesek heves szemrehányásokkal illették a királyt, s fenyegették, hogy elhagyják országát. »S te mit gondolsz kérdé a király Hugótól, ki eddig csak csillapította a két szerzetest — te is el akarsz hagyni ?« — »Uram — válaszolt Hugó — nem vagyok annyira kétségbe esve, mint testvéreim. Tudom, hogy sok a dolgod és átérzem helyzetedet. Ha Isten úgy akarja, majd ráérsz még segíteni rajtunk.« »Lelkemre — kiáltott fel Henrik — ez életben nem akarok elválni tőled.« Rögtön munkásokat küldött Withambe és az építések megkezdődtek. A király mind jobban megszerette a priort, ki, bármily nagy volt is befolyása, a heti kenyérjutalék mellett cellájában tökéletesen jól érezte magát. Rendjének híre mindinkább terjedt, Witham búcsújáró hely lett, s csodatévő erőt tulajdonítottak lakóinak. A withami prior azonban nem sokat törődött a «sodákkal, úgy hitte, hogy a szent élet az egyedüli csoda, melyről beszélni érdemes. De az események kizavarták Hugót visszavonultságából. A lincolni püspökség megüresült. A király Hugó megválasztását óhajtotta, a kanonokok meg is választották, de nagy meglepetésökre hallaniok kellett a »nolo episcopari«-t. A választott
