Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - –d..: Short Studie on Great Subjects. By James Anthony Froude. 154

történeti 1roualom. 155-mondja, elmellőzi a püspök életének világi részleteit. E mellőzés által bizonyára sok becses adat veszett el II. Henrik, az Oroszlánszívű és János korának történetéről. De az életrajz így is a maga egyszerű és lelkiismeretes hűségében, páratlanul élénk képet ád az első Flantagenet királyok koráról. Hugo Grenoble táján született, egy Pontcliarra melletti kastélyban mint egy régi nemes család sarja. Nyolcz éves volt. midőn anyja elhalt, atyja ekkor szerzetes lett és legifjabb fiát, kit úgy is az egyházi pályára szánt, magával vitte a kolostorba. Hugó egy alkalommal kolostorának priorjával meglátogatta a Grande Chartreuset. A Chartreuse fölséges fekvése, a titokzatos lények, kik ott laktak, a magány, az elzárkózottság s a szentség légköre, mely a helyet körülvette, elbűvölte az ifjú képzeletét. Ott akart maradni, s szándékát közölte egy szigorú öreg szerzetessel, ki azt hitte, hogy Hugót csak múló szeszély vezeti. Komoran nézett az itjú halvány arczára és gyöngéd testére. »Fiatal ember —így szólt hozzá - a férfiak,kik e sziklákon laknak, zordak, mint magok e sziklák. Nem szánják saját testöket s a másokét sem. Ruhájuk lehorzsolná a húst csontjaidról. Ks a rend szabályainak követése még gyönge csontjaidat is széttördelné.« S hogy mit kívántak a rend szabályai, erre nézve egy érdekes történetet beszél el Hugó életrajzirója. Egy Einhard nevű karthausi a rend megbizásából bejárta Angliát, Spanyolországot s egész Afrikáig jutott. Midőn nagy útjáról visszatért, azt parancsolták neki, hogy Dániába menjen. Igen kemény tél volt, s Einhard nem érzett magában elég erőt ily nagy útra. Társai azt hitték, hogy már száz éves. Könyörgött, liogy kiméljék meg az úttól, s midőn a könyörgés nem használt, megtagadta az engedelmességet. Nyomban elűzték. Félig meztelenül menedéket keresett a kolostorokban, de sehol sem bocsátották be. Végre egy igen hideg éjszakán mint bűnbánó kopogtatott a Chartreuse kapuján. A kapusnak meg volt hagyva, hogy reggelig be ne bocsássa és az öreg kint didergett a sötétben reggelig. »Hitemre testvér — mondá más nap Einhard a kapusnak ha az éjjel bab lettél volna s fogaim közé jutsz, széjjelmorzsoltalak volna akaratom ellenére.« E szerzetbe óhajtott lépni Avaloni Hugó és nagy kitüntetésnek vette, midőn végre fölvették a rend soraiba. Husz év múlva egész Francziaországban úgy beszéltek róla, mint a világhírű szerzet egyik legjelesebb tagjáról. Ez idő tájt, 1174 körül, II. Henrik be akarta vinni a karthausiakat Angliába. A küzdelemben, melyet az egyházzal vívott, tökéletes kudarczot szenvedett. Vezekelt a meggyilkolt