Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Orosz történetirás. - I. közl. 145

151 történeti irodalom. iiánt szolgál a két félnek, a történetírásnak pedig — mert önállósága nincsen s philosophia nélkül nein is lehet — egyik vagy másik párt rabszolgájává kell szegődnie. Mindegyik a maga szája ize szerint fejtegeti aztán Oroszország s a világ történetét. A liberális párt mindent Európához mérve: a szerint dicsőít vagy kicsinyel, elvet vagy föntart mindent, a milyen mértékben az az európai állapotokhoz hasonlít, vagy nem. Hogyan képzelhető tehát, hogy történetíróik ilyen »methodus«-sal Oroszország saját igazi képét a múltban vagy a jelenben valaha reconstruálhassák ? A szlavofil párt viszont az ellenkező végletbe esik. Hallani sem akar összehasonlításokról, kölcsönösségről ; pedig a saját elméletét is a Hegel philosophiájából vette. A szlávságnak olyan önállóságot tulajdonít, a mivel még Mexikó vagy Peru régi civilizácziói sem bírtak. S ha, eltekintve e túlzásoktól, concedálnók is, hogy ez a párt már helyzeténél fogva is közelebb áll ahhoz az úthoz, mely Oroszország megismeréséhez vezet — mit használ ? ha intézményein, történetén csupán lelkesedik, de azokat megérteni szintén képtelen, s kétszeresen az, mert történetébe, sorsába belékeveri az összes szlávokat, s mult és jelen, összeegyeztethetetlen dolgok chaosává gomolyodik egybe. E vakmerő politikai túlzások képviselik Oroszországban a történettudomány magasabb feladatait, s önállóság helyett hivatásával ellenkező tendencziák követésére, terméketlen elmélkedésekre, kárhoztatják. Másutt a történelmi és sociologiai tudományok járnak mindig elől, az általuk elért eredmények szolgálnak új eszmék, elvek, rendszerek alapjául. Itt azonban mind a liberális, mind a szlavofil párt külföldről vett elvont elméletekből táplálkozik, s a hazai tudomány nagybecsű tanulságai helyett idegen, egymással ellentétes nézetek közt ingadozik örökké. Ilyen és más hasonló tünetek okai aztán annak, ha sokan s p. Oroszországnak legkitűnőbb ismerője is : Leroy-Beaulieu Anatole az oroszoktól minden originalitást megtagad és ezt fajuknak hibájául róvja fel. Mi azonban, — ama nagy tekintély daczára, melyet munkája még Oroszországban is élvez — azt hisszük, hogy ebben nincs igaza. Hiszen az emberi szellem teljes erőkifejtésének létföltétele mindenütt a gondolat absolut szabadnyik Jevropy,« a szlavofiloké (Akszakof, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Katkof stb.) pedig a > Ruszkij Vjesztnyik.« Érdekes megfigyelni, hogy ez az antagonismus e folyóiratokban milyen élesen kidomborodik : kicsiny és nagy dolgokban, politikában, tudományban stb. egyaránt. ') L'empire des Tsars et les Russes. Paris. 1881. az I. kötet 3. könyvében. — Meg nem állhatom, hogj' el ne panaszoljam, hogy a mi kiadóinknak az ilyen rendkívül tanulságos, nagy érdekű munkáknak kiadása, mint például ez is, vagy James Bryce-nak Észak-Amerikáról most irt hasonló műve nem képezi többé ambiezióját. mint egykor a 60-as, 70-es években !