Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Orosz történetirás. - I. közl. 145

150 tôhtenet1 irodalom. dalom benyomását teszi ránk, mely csupán szórakozik, pedig az orosz történetírás más erényekkel is dicsekedhetik. Igazi értékét,, nagy jövőjét abban az erős kritikai érzékben látjuk kifejezve,, a mely — mint már elmondtuk — minden oroszban primitiv ösztön gyanánt jelentkezik, tudományukban pedig legtöbbször valódi művészetté izmosodva érvényesül. Kútfőkritikájuk a miből minden történetírás .fejlettségi fokát legjobban megítélhetjük — lelkiismeretes, alapos s mélyre ható. Tanulmányaikban : a történelem minden ágánál éles eszű analysis, érett kritikai szellem nyilvánul és - - a mi szintén hatalmas tényező — irodalmi kritikájuk is a tudomány érdekeinek bátor, féltékeny őre. Történetírásuk mindennek daczára távolról sincs még azon a fokon mint a francziáknál, angoloknál, vagy németeknél. Igen sok oka van e szellemi kiskorúságnak, de a legjelentékenyebb valamennyi közt az, hogy tudományuk philosophia nélkül való. Philosophiai szellem nélkül pedig, a legjelesebb kritika is — éppen destructiv természeténél fogva - csak töredékeket, elszigetelt eredményeket hozhat létre. Az ilyen irodalom aztán csupa fél munkákból fog állani, akár egyes czikkekről legyen szó, akár kötetekről. Történeteikben hiába keressük megoldását az orosz állam, vallás, terület, faj és világnézlet nagy problémáinak. Nem, ez idő szerint még az erre való törekvés sem ígér sikert. Nem mintha Íróiknak a tudomány e magasabb föladatai iránt is nem volna érzékük, de mivel philosophiai módszer hiányában e kérdésekkel nem is foglalkozhatnak, a nélkül, hogy lábuk alól el ne veszítsék a talajt, s munkájuk politikai pamphletté neváljék. Ide visz ki ott e kérdéseknél okvetetlenül minden okoskodás. Ezekre nézve egész Oroszország két nagy pártra oszlik. Mindegyiknek universalis kulcsa van à priori mindenhez. Az egyik : a liberális, európai párt (západnyiki = nyugatiak) hazáját a múltban csak mint a többi európai államoktól elmaradt országot tekinti, politikai programmja se más tehát, mint hogy mindenben Európát kövesse vagy legalább utánozza. E kozmopolita iránynak mindenben ellentéte a szlavofil (szlávjánofyli) párt. Ezek Oroszországot s általán az egész szlávságot (a lengyeleket, cseheket is ! !) egy Európától teljesen különböző »világrész«-nek (saját szava a mostani orosz czárnak) tartják, minden ízében önálló czivilizáczióval. Politikája tehát a conservativismus, egész merevségében, és miként a múltban (?) úgy ezentúl is elkeseredett harcz a latin-germán czivilizáczió, a »rothadt« Európa ellen.1) Oroszország történelme tehát csalc textus gya') Az európai pártnak, melyhez például Turgenyef, Goncsarof s a leghíresebb orosz kritikus Bjelinszkij stb. tartoztak, legfőbb folyóirata a » Vjeszt-