Századok – 1892

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Kik voltak az első érsekek? - II. közl. 131

kik voltak az első érsekek ? 137 már 1083-ban nem lett volna gyermekember és mint teljes egykorú annyit tudott volna, hogy Szent-István ereklyéinek fölvétele az apostoli szentszék előleges tudomása és közbejötte nélkül esett meg. Világos dolog ennélfogva, hogy Hartvik nem a XII. század elején, hanem olyan korban élt, a mikor Szent-István testfölvételének valódi története már régen elmosódott az emberek emlékezetében és ennélfogva Hartvik kénytelen volt a maga korának törvényeiből, szokásaiból analógiát vonni és úgy adni elő első királyunk szentté avattatását. Meg is cselekedte, de ezzel aztán öt százados történeti tévedést okozott, a miért csak azzal nyújtott némi kárpótlást, hogy ezáltal magát és korát is elárulta. Ezekből, azt hiszszük, a figyelmes olvasó könnyen meggyőződhetik arról, hogy Hartvik oly kései író, a ki már hallomásból vagy egykorúak elbeszéléséből sem meríthetett. 0 már csak könyvekből dolgozhatott vagy a szájról-szájra kelt hagyományt jegyzette fel. Ennélfogva már e szempontból is csak annyi hitelre számíthat, a mennyire jó kútfőrrásokat használt, vagy más eredeti, hiteles adatokkal ellenkezésbe nem jő. Tudjuk nagyon jól, hogy Hartvik művének ily kevésre becsülése sokaknak visszatetszik. Nem csodáljuk. Százados meggyőződést megtámadni mindig fájós, s azt egy tollvonással eltörölni nagyon nehéz. De másrészről nekünk még nehezebb volt a XI. század történeti kútforrásainak számából, mikor oly szörnyű kevés, egyet újra elvetni, még nehezebb volt másoknak kegyeletes meggyőződését, ha nem is megsérteni, de legalább érinteni. Megtettük mégis azon erős meggyőződésnél fogva, hogy Szent-István királyunk története olyan hamis gyöngyökre, mint a minőkkel Hartvik szolgál, nem szorult, s hogy hamis gyöngy csak veszélyeztetné az összes értékét. Mert legyenek bár a mi érveink Hartvik védelmezőinek szemében csekélyek, azt mindenesetre meg kell engedni minden elfogulatlanúl gondolkodónak, hogy Hartvik olykor-olykor nagy baklövéseket követ el. Nem az általunk már fölsoroltakat értjük, hanem azokat, melyeket mindenki ismer és elismer, pl. hogy szerinte Szent-A dalbert Szent-Istvánt mindjárt születésekor (975) megkeresztelte, holott Szent-Adalbert akkor még püspök sem volt; vagy hogy szerinte Mesko lengyel berezeg még 1000-ben élt, holott már 992-ben meghalt. Továbbá azt, hogy a pannonhalmi monostort Szent-István kezdte építeni, pedig Szent-István kiváltságlevele világosan mondja, hogy ezt még atyja Greese fejedelem tette. Már pedig itt is az az elv : Semel depreliensus, centies reus ; ha itt oly súlyos hibákat követett el. másutt sem követelhet maga számára hitelességet. És mi legalább azt valljuk