Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Magyar Történelmi Társulat - 413

tároza. 413 is hat kötetben »Életpályára története« czím alatt, mely nincs ugyan, legalább egyelőre, nyilvánosságra szánva, de jövőre történetünknek becses forrása lesz. Különösen Kőszeg történetéhez van benne sok anyag, lléke hamvaira, áldás emlékezetére ! Sz. S. MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT. Társulatunk május 2-án tartott választmányi ülésében Mária Therézia életrajzából olvasott fel egy töredéket Váczy János v. t. A munka melyet Marczali Henrik irt — a Történeti Életrajzokban már a legközelebbi napokban elhagyja a sajtót. A felolvasást a jelenlevők zajos tetszéssel fogadták, a titkár bemutatta az életrajzban megjelenendő képeknek egy részét, melyek az orsz. képtár tulajdonát képezik s megjegyzi, hogy ő felsége hitbizományi könyvtárából is sok érdekes kép fogja azt diszesítni. Felolvasás végeztével Thaly Kálmán társ. m. elnök azt a felhívást intézi az Életrajzok szerkesztőjéhez, hogy jelezze valamely illustratióval azt a heraldikai és diplomatiai nevezetes közjogi viszonyt, mely nálunk még kevéssé ismeretes, hogy VI. Károly császár halálától VII. Károly császár haláláig Mária Terézia nem használta a császári kétfejű sast czímerül, hanem a magyar és spanyol királyságok egyesített czímerpajzsát, középütt a Habsburgi fehér-piros pólyával, s diplomatiai tekintetben is külföldi követeit mint magyar és spanyol királyné aecreditálta, egész addig, míg férje császárrá nem lett, mikor a kétfejű sasos czímer ismét életbelépett. Ilyen érdekes pecsétek láthatók a főúri ltárakban, pl. a galantai Esterházyak levéltárában s az orsz. ltárban is. Utána gr. Zichy Jenő v. t. szólalt fel, s nagy tetszés közt mondott cl érdekes közművelődési részleteket Mária Terézia életéből. Mária Terézia életrajzát Marczali, tekintettel a királyné magyarországi uralkodására, irta meg. Az ülés 7 óra előtt kevéssel oszlott el. A LEVÉLTÁRAK SZERVEZÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ. Sváby Frigyes úr, a »Századok« múlt havi számában, a közigazgatási törvény-javaslat alkalmából a megyei levéltárak érdekében szólalt fel, s a történelmi érdekű oklevelek további szakszerű kezelését és gondozását hangsúlyozván, azoknak néhány központban leendő összpontosítását sürgeti. Felszólalása — bizonyos tekintetben feljajdúlása - általános érdeklődéssel és helyesléssel találkozott a tudomány és szak-körökben, hol a mostani állapotokat sem tartják megfelelőknek, a közigazgatási törvényjavaslat tervezett intézkedésében pedig épen visszamenést látnak. Ezért mi is foglalkozni kivánunk cz ügygyei, azonban kissé általánosabb szempontból. Elérkezettnek látjuk az időt, midőn a régi levéltárak 29*